Nyilván nem láttam az összes filmet, de persze nem is akartam. Van nekem elég bajom az életben anélkül is, hogy szerencsétlen Lars von Trier pszichéjét elemezgessem és ciki nem ciki a kirúgott gyári munkás vergődése is teljesen hidegen hagy.
Így csak azt néztem meg amihez kedvem volt, ráértem a sajtóvetítés alatt és azt nem tartották egy messzi vagy nehezen megközelíthető moziban. A lista ezért rettenetesen szubjektív.
Ők azok akik átmentek az első rostán és alapvetően tetszettek nekem:
Hárommal több esküvő. Jól éreztem magam, nevettem, és kellemes ritmusban haladtunk a főszereplőkkel a boldog végkifejlet felé.
Ártatlanság virágai sem volt rossz, már ha valakinek kevés a nagy magyar valóság és még mélyebben akar megmerítkezni a kelet-európai életérzés bugyraiban.
A Texas hercege is ügyesen lavíroz a művészfilm és az esti kikapcsolódásra alkalmas művészeti alkotás között, milyen kár, hogy egy koppintás.
Ezeken kívül még ott volt ugye az Ida, amitől nem vagyok elájulva, de elismerem, hogy szép és profi. A történet alapötlete meg tényleg csillagos ötös, egész biztos, hogy meg is kapja majd érte a jutalmát. A Minden odavan-nal sem volt semmi gond, sőt meleg szívvel ajánlom még ma is.
És akkor jöjjön a dobogó:
Bronzérmes az Eltűnés sorrendjében. Ezért.
Ezüst érmes az Apáim története. Ezért.
Aranyérmes, nem meglepő módon a Grand Budapest Hotel, azért mert Wes Anderson olyan a többi kutyaütő között mintha egy másik bolygóról érkezett volna, és én magyar polonista csak ámulattal bámulom, hogy egy texasi filozófus ilyen tökéletesen eltalálja Közép-Kelet-Európa lényegét.