Egy férfi rendező, Carlo Sironi, úgy érezte, hogy a kamaszlányok barátságáról kell filmet készítenie. A vetítés utáni beszélgetésen elmondta, hogy két osztálytársnőjének a kapcsolata ihlette a művet, és azt is, hogy csak úgy mint a filmben az életben sem él már az egyik lány.
Ennek az ihletett ötletnek a poétikus megvalósulását láthattuk az olasz filmnapokon a Puskin moziban.
Egy kívülálló szemszögéből, hiszen a rendező egy férfi, és jó sok év távlatából, tényleg nagyon régen volt, emlékezünk vissza a kilencvenes évek végének egyik nyarára. Amúgy itthon ezek hideg nyarak voltak. Sajnos egészen pontosan emlékszem rájuk. Film egyébként meglepő módon nem a Balatonon hanem Szicília egyik kis szigetén játszódik. De mindegy is, hogy a velünk született eszképizmust hol éljük ki, főleg ha tizenhét évesek vagyunk. Ezek a nyarak meghatározó élmények maradnak egész életünkben, bárhol is történtek meg velünk. Ezért is érdemes filmet készíteni róla.
Felszabadító volt látni, hogy belekerült az intimitás és romantika ami tényleg jellemzi a legnagyszerűbb női barátságokat, és kimaradt a szexualitás ami tényleg nem jellemző a női a barátságok túlnyomó többségére. Pohárnok Gergely volt az operatőr és nem azért mondom mert a honfitársam de az ő munkája volt legjobb az egész filmben, pedig én általában a sztorit figyelem csak akkor figyelek fel az operatőr munkájára ha az nagyon rossz vagy nagyon jó, tehát a legtöbbször egyáltalán nem figyelek fel rá. De itt úgy éreztem, hogy az állóképek teljesen tükrözik azt a lassú világot még azokban az utolsó pillanatokban. Mert pár év múlva lett mindenkinek mobilja és igaz, hogy még nem volt rajta internet de valahogy onnantól már csak a néztük egész nap. Írt nem irt, most mi van, és nem az volt ami közvetlen előtte, hogy órákat fekszünk a parton, csak hogy nagy ritkán, nagy nehezen hasra forduljunk.
Egy szomorú, sőt, tragikus esemény az egész film a háttere, ami talán egy kicsit hatásvadász és mindenképp kiszámítható, de javára legyen írva, hogy sokáig nem lehet tudni ki a főszereplő és ki a "barátnő" így én azért egy kicsit izgultam, hogy mi lesz a vége. Segítette az ügyet, hogy nincs névmemóriám tehát nem tudtam melyik lány is az Iréne. Mindenesetre akik izgalomra vágynak ne ezt a filmet nézzék meg. De adta a hangulatot mindenképp, és ennyi bőven elég volt egy ködös november estéhez a Puskinban.
