Scorsesének az a gondolata támadt, hogy gyerekfilmet rendez, mégpedig 3D-ben.
A gondolatot tett követte és elkészült az azóta öt Oscar díjjal jutalmazott Leleményes Hugo, Brian Selznick képes könyvéből. A mesternek most mellőznie kellett a hentesbárddal feldarabolást és az élve eltemetést, pedig mindkettő bemutatásában a legjobb a világon.
Sajnos az egyik kedvenc rendezőmnek a Little Italy 40-es 50-es évekbeli miliője jobban áll, mint a 30 évek Párizsa, bár ő tényleg megtett mindent, hogy felvázolja a következő történetet: a tíz év körüli Hugo Cabaret-val egy csomó szörnyű dolog történt, például a szülei is meghaltak. Alkoholista nagybácsijával él egy pályaudvaron, és felnőtt embernek való munkát végez. Aztán a nagybácsi eltűnik. „Amikor a cselekmény elkezdődik, ez már mind megtörtént vele, és a kisfiú ott van egyedül ezzel a robotszerű gépezettel, az automatonnal. Teljesen magára van hagyva, de ekkor találkozik Isabelle-lel, aki elkezdi előcsalogatni őt a csigaházából.” John Logan az Oscarral jutalmazott forgatókönyvíró valószínűleg lemásolta Selznick amúgy is képekben elmesélt történetét, rejtély, hogy ezért miért kell díjat kapni, mivel a könyv maga egy storyboard.
Na de térjünk vissza a történetre, ami vontatott, kiszámítható, erőltetett. Ha ez nem lenne elég még sikerült kifejezetten irritáló gyerekszereplőket is találni. Isabelle-t a főhős barátnőjét, aki kinyitja szívét, és akinek segítségével újra meleg otthonra talál…., Cloé Grace Moretz alakítja, aki ötévesen kezdte pályafutását magazinhirdetések és reklám klipek modelljeként. Na szegény kislány pont olyan is. Affektál, franciásan csücsörít, és eltúlozza a nem létező angol akcentusát. Bin Kingsley akcentusa legalább eredeti, de ő is nagyon modoros a megkeseredett és szomorú filmes szerepében. Ellenben Sacha Cohen most sem hibázik sokat, és nézése felüdülést nyújt a bágyadt kékszemű, metroszexuális Hugó után vagy előtt.
Szó se róla film gyönyörű, Dante Ferretti és Francesca Lo Schiavo (Interjú a vámpírral, a New York bandái, a Hideghegy, az Aviátor,Viharsziget) át is vehette az Oscart a látványterveikért. És igen, Scorsese ereje mindig is abban rejlett, hogy gyönyörű mozit csinál. De a legfőbb erőssége mégis az volt, hogy esztétikailag tökéletes képekben mutatja be a borzalmakat. Borzalmak nélkül Scorsese mozija még mindig gyönyörű, csak rettenetesen unalmas. Három egész dimenzió és két óra dögunalom.