Elég sok időt elvettek ezek a sorozatok az életemből ahhoz, hogy úgy érezzem, valamit tennem kell azzal a látszólag (és sajnos valójában is) teljesen feleslegesen felhalmozott tudással, hogy most már tényleg kenem-vágom a Rózsák Háborúját.
Szóval az történt, hogy elkezdtem brit sorozatokat nézni, ami nem túl érdekes és fura hobbi egy ex-angol szakostól. De aztán ahogy jobban belemélyedtem és rájöttem, hogy manapság már tényleg a világon mindenről van 30 féle, milliárdokból készített sorozat, így specifikusabbá tettem a dolgot és ráfeküdtem az angol királyokról készített, kosztümös sorozatokra. A kapásból gagyinak tűnőket és a 10 évnél régebbieket eleve kizártam. Íme, a maradék, uralkodásuk sorrendjében.
Vikings: Anglia szétszabdalt és minden nagyon kezdetleges mikor a vikingek rájuk támadnak. A későbbi egyesítő király, Alfred apja és nagyapja életét ismerhetjük meg. Michael Hirst csinálta a sorozatot, aki a Tudorokat is, de erről később. Nagyon szerettem, egy nap több részt is meg tudtam nézni egymás után. Oda voltam/vagyok érte, de tényleg.
The Last Kingdom: A kis Alfred megnőtt és most ő a király. Nagy előnye, hogy itthon forgatták, ezért a pilisi hegyeket mindenféle szögből megcsodálhatjuk. Rendkívül vicces a szénné égett északi színészeket figyelni, ahogy izzadva eljátsszák, hogy épp a szikrázó napsütéses Angliában harcolnak. Mivel nálunk csak novemberben nem süt a nap, ezért szinte soha nincsenek levelek a fákon, meg ilyenek. Szóval igen szórakoztató ebből a szempontból. Amúgy egy kicsit vontatott, de sok kivetni valót nem lehet benne találni.
Mondjuk még annyi, hogy németes akcentusa van az elméletileg angol főhősnek, mindezt úgy, hogy a vikingek már tökéletesen elsajátították a brit akcentust pedig nem rég érkeztek. Mindegy, biztos jobb a nyelvérzékük. A mellékszerepeket alakító brit színészek, ha nem is a legnagyobbak, mint a Hollow Crownban, azért mindenképpen élvonalbeliek, így élvezetes nézni az alakításukat.
The Hollow Crown I-II: Shakespeare király drámák feldolgozása. Nyilván végtelenül profi és über az egész sorozat, kivéve a Falsaffos rész, az nagyon unalmas lett. De a magyar fordítás rettentő nehézkessé és életszerűtlenné tette az egészet. Én Nádasy Ádámmal értek egyet, Shakespeare-t mindig újból le kell fordítani, mert lássuk be ez így nem megy.
A királyokat játszó színészek óriásit alakítanak, előtte egyiket sem ismertem, Tom Hiddleston például és Ben Whishow, és annyira jók voltak, hogy azóta figyelem őket és persze rá kellett jönnöm, hogy korunk legnagyobb színészeivel állunk szemben. Azért a Hollow Crown csak haladóknak ajánlott.
A Hollow Crown II. végén kezdődik a bonyolult és igen undorító Rózsák Háborúja.
The White Queen: Igazi, meglepetésszerű pozitív csalódás volt. Egy Philippa Gregory regény feldolgozása. Ami elsőre nem hangozott túl biztatóan. De kifejezetten élveztem a sorozatot, és bár a történelmi hűségét sokan kétségbe vonják, szerintem meg miért ne lehetett volna akár úgy is, ahogy ő írta. Semmit nem lehet biztosan tudni ugyebár, főleg erről a korszakról, mivel régen is volt, bonyolult is, és sok száz ember életcéljának tekintette, hogy semmi sem úgy tűnjön ahogy volt.
A Rózsák Háborúja teljes valójában bontakozik ki, külön tetszett, hogy II. Richard itt pozitív szereplőnek van ábrázolva.
The White Princess : a White Queen folytatása, ez is pozitív csalódás volt, de gyengébb volt mint az elődje és két színészváltáson felhúztam magam. A fantasztikus Amanda Hale-t lecserélték egy idősebb színésznőre, nem tudom miért, mikor az eredeti Lady Margaret Beaufort csak 13 évvel volt idősebb a fiánál. És talán a világszép fehér királyné helyett is lehetett volna egy kevésbé szétoperált, csehszlovák fejű színésznőt találni. Ebben a sorozatban ért véget a Rózsák Háborúja.
Olvastam, hogy jön az egész sorozat harmadik része is, kíváncsian várom.
The Tudors : Michael Hirst műve szintén, ami sok jót jelent. Az első évad igazán lebilincselő, főleg a Boleyn Annás rész volt szuper, Natalie Dormer játéka nekem bejött. Majd a sorozat a vége felé elérte a soha nem várt mélypontot. Minden elromlott.
Wolf Hall: abszolút tökéletes volt, remegve vártam mindig következő részt, és gyomorgörccsel néztem végig mindegyiket, még úgy is, hogy már kívülről fújtam a sztorit a Tudorokból. Próbálták árnyalni a szereplőket és számos történelmi figurát igyekeztek a szokásostól eltérően ábrázolni és ez sikerült is. Tipikusan az a sorozat, amit a rendezők és a színészek saját szórakoztatásukra csinálnak és tökéletes is lesz.
Taboo: ez csalódás volt, főleg azért mert nagyon sokat vártam tőle, hiszen az egyik, (itt nem részletezett, mert nem királyos) kedvenc sorozatom, a Peaky Blindersből nőtte ki magát, legalábbis én így látom. A történet idéjén regnáló király alakjában Mark Gatiss színész remekül mutatja meg mivé lettek az uralkodók az egykori harcoló királyokból. Elég jó azért.
The Crown: Végül, de nem utolsó sorban, itt van egy sokak által ismert sorozat a Crown. 20 perc sorozat nézés, másfél óra wikipedia. Nem lehet rosszat mondani róla. Talán csak annyit, mert nem bírom ki, a királynő azért ennél sokkal kevésbé szép, és ez a tény, szerintem, a személyiségjegyeit nagyban befolyásolta csakúgy, mint a házasságát. Talán azzal próbálták kiegyelíteni a dolgot, hogy Fülöp herceg meg sokkal jobb képűbb az életben, mint a sorozatban és akkor most itt visszafogottan fogalmaztam. Azért jól eljátszották a szerepeiket ők is. És, hogy ne legyek olyan epés a végére, megjegyzem, hogy Vaness Kirby, ahogy várni lehetett tőle, elképesztőn jó mint Margit hercegnő és még hasonlít is rá. Fenomenális.
God save the King!
