Vígjátéknak álcázott lelkizős művészfilm amerikai módra. Olybá tűnik, Judd Apatow, a rendező, eléggé rá van kattanva erre a negyven éves korra: a megrendítő 40 éves szűz is az ő nevéhez fűződik.
Az utóbbi nyilván nem önéletrajzi ihletettségű, mivel a 1967-es születésű Apatow 1997-óta házas és két gyereke van. Ez csak azért érdekes, mert a tárgyalt műben (40 és annyi) a főhősnő-feleség és a filmbeli gyerekek is a sajátjai. Egyedül őt magát, az apát játssza Paul Rudd. Az is lehet, hogy a saját házukban forgattak. Leslie Mann az anya, a való világban sem tartja a kapcsolatot a biológiai apjával, ahogy a filmben sem. Leforgatták a saját életüket, de az már kérdéses, hogy ez feltétlenül szükséges volt-e.
Mert hát, mit is mondhatnék. Betekinthetünk egy mérhetetlenül gazdagnak tűnő, de éppen óriási anyagi problémákkal küzdő, dél Los Angeles-i, csonttá soványított anya és egy bicikliző, muffint zabáló apa magánéletébe. A sztori, a dialógusok és a felvetett problémák nem túl érdekesek, mondhatni annyira mindennapiak, hogy már unalmasak. Főleg úgy, hogy a megfigyelt pár még nálunk, nézőknél is bénábban csinálja a dolgait.
Olyan eget rengető igazságokat hallhatunk és láthatunk, hogy megkopott a szenvedély, a férj i-pad-ozik a vécén, a kamaszokkal problémák vannak, és Megan Foxnak jobb az igazi melle mint a 40 éves anya műmelle. A pár megpróbál beszélgetni, de ez nem nagyon megy nekik. Meg a forgatókönyvírónak sem a dialógusgyártás. Mi meg mindeközben nagyon izgulunk, hogy vajon mikor és hogyan nem annyira ciki kimenni a moziból, mert, és most mindenki kapaszkodjon, a mű 135 perc!
Mikor már szénné égtük magunkat a szerencsétlenkedést látva, váratlan esemény történik: a film háromnegyedénél van egy fél óra ami élvezhető. Vagy az is lehet, hogy addigra tompul le az agyunk a megfelelő szintre. Egy minimálisan meglepő fordulat bontakozik ki a történetben és Apatowból is körülbelül ekkora tör elő a komédiás, ami sokkal jobban áll neki, mint a lélektani művészfilm rendező. Így elnevetgélhetünk a zsidó, nem-zsidó házaspár szociokulturális hátterének különbözőségén, de legfőképp azon, ahogy szépen lassan mindkettő teljesen kikészül.
Ha adott hangulatban vagyunk, ez a röpke kis negyede a filmnek tényleg kellemes. A vége sajnos megint elég lapos, kiszámítható, és bármily mélyen szántó akar lenni, egyáltalán nem az, éppen csak kaparja a felszínt, vagy még azt sem.