Szerelem nélkül nem lehet élni, szokták mondani. A Turné című fim megtekintése után azt mondanám inkább: szerelemmel lehet élni. Még akkor is, ha az életünk kudarcok sorozata, és mi magunk meg egy rakás szerencsétlenség vagyunk.
A történet szerint a szikrázóan tehetséges tv-producer lába előtt hevert egész Párizs, ám ő mindent hátrahagyva Amerikába ment szerencsét próbálni. Ma már ő hever Párizs lábai előtt és Párizs rá is tapos, nem is egyszer. Jobb híján jelenleg egy burleszk társulat producere. Pontosabban, egy neo-burlrleszk társulaté, ami magában olvasztja a komédiát, a sztriptízt és a társadalomkritikát. Joachim egy turnét szervez nekik szülőhazájában. Körbejárják Franciaország kikötővárosait, de a párizsi előadással komoly gondjai támadnak, ugyanis a régi barátok közül senki sem áll szóba vele.
Szegény főhősünk nem éppen sikeres: a karrierje szélsebesen száguld lefelé, apának sem a legjobb és minden létező ismerőse utálja. Joachim nem az élet császára az már biztos. De öröm az ürömban, hogy a burleszk társulat egyik üdvöskéje a szebb napokat látott, elhízott Mimi, teste tele van tetoválással, óriási műszempillákat hord nappal is, és igen el van keseredve. Már a neki oly otthonos éjszakában sem találja a helyét. Valamit keres, amit nem talál és a színésznő szuggesztív játékának köszönhetően a néző őszintén azt kívánja neki, hogy megtalálja. Ez a film végén meg is történik és azzal az érzéssel kelünk fel a székből, hogy van valami, amiért érdemes élni.