Egyszer csináltam interjút Miklauzic Bencével. Mondjuk ez egyáltalán nem érdekes, kivéve talán azért mert most olvastam, hogy 70-ben született. Megdöbbentő. Hiába, ilyenek ezek sajnos, csak érnek mint a jó bor.
Ahogy a fent említett beszélgetésben is elmondta, a fesztiválok és a nézők egy része nem díjazza a brutalitás mentes filmeket, de ő azért mégiscsak ilyeneket csinál. Hát Isten tartsa meg a jó szokását!
Mert bár a Parkolóban is vannak halottak (egy állat, egy ember) a film mégis inkább egy kellemes délutáni matiné sok kortársához képest. Na de miről is szól ez az új magyar film azon kívül, hogy Lengyel Ferenc egy ex-légiós, parkoló tulajdonos ki összevész egy mustang (autó nem ló) tulajdonos üzletemberrel? Arról, hogy "sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb." Vagy míg élünk, és nem vagyunk vesebetegek, addig remélünk. Ezekről szól szerintem és ez nem kis dolog.
Csak úgy mint a Zöld sárkány gyermekeiben itt is pár össze nem illő ember összezárva találja magát egy Budapest nevű nagyvárosban. A Parkolóban nem két kultúra hanem két világnézet csap össze, de a történet előrehaladtával egyre csökken a különbség a főszereplők között és alakul át a mindig úriembert játszó Szervét Tibor a mindig bunkót játszó Lengyel Ferencé.
A film vége felé a főhősök között csupán egy különbség érezhető. Bár egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel az élet, Imre a szállítmányozási vállalkozó egy elkeseredett ember lett míg a családi tragédiákat elszenvedő Molnár Vince/Légiós megtartotta hitét az emberekben. Mondjuk kénytelen is, mert ő egészséges és még csaja is van.(Pokorny Lia, ki más) "Csak egészség legyen a többi nem számít!" Aztán ahogy a lengyel mondja, "majdcsak lesz valahogy."
Lényeg a lényeg, magunkat látjuk viszont mert "ezek vagyunk mi". Jó a történet, tehetségesek a színészek, a pesti nyár forró és szenvedélyes, a magyarok forrófejűek és flipflopban zuhanyoznak.
