Az Apáim története, tökéletes. Tökéletes annyiban, hogy arról szól amiről az élet. Saját magunkról, hogy lettünk, miért lettünk, mik voltunk, mik vagyunk, és mik leszünk. Egy öt gyerekes anyáról szól, aki ideje korán meghalt rákban, kis gyerekekről akiket elválasztottak az anyjuktól, testvérekről, halálról, születésről.  És természetesen arról is, hogy mégis ki az biológiai apja Sarah Polleynak. 

A film izgalmas, mivel az szinte mindenkit érdekel, hogy ki kivel, mikor és hányszor feküdt le, főleg akkor ha kilenc hónap múlva egy gyerek is születik. Hosszan vezeti fel a nyomozós részt de még hagy elég időt arra is, hogy igazán lényeges dolgokkal foglalkozzon.

Pulóver ujjába bőgős film is, mert aki mindenre tudná a választ már halott, és úgy tűnik hiányát nem nagyon sikerült a szereplőknek feldolgozni. A legkevésbé a rendezőnek, aki a legkisebb gyerek, és csak 11 éves volt az anyja halálakor. Valójában nem is az apját, hanem az anyját keresi ezzel a filmmel. De ugyanakkor az Apáim története vicces is, mert a Polley család humoros, és nem bírják sokáig a kamerába szomorkodást.

Ha bele kell kötnöm valamibe akkor azt kifogásolnám, hogy több olyan dolog van, különösen egy, amin meg kéne lepődni, de a titok hamar lelepleződik, így kissé kínos amikor “minden kiderül.”

Nagyon régen nem láttam ilyen tökéletes filmet. Az egy dolog, hogy a dokumentum filmek sokkal jobbak mint az igaziak, de ez még azon belül is kiemelkedő.

Teljesen lenyűgözött például Barbet Schroeder filmje, A terror ügyvédje, vagy az indavideón látható Eltitkolt Évek, az utóbbit kétszer is megnéztem. Rettentő érdekes ha valaki terrorista védő szélsőjobbos kommunista kém, mohamedán bor ívó francia, akinek kínai az anyja, de valljuk be ilyenből azért kevés van. A nyolcvanas évek underground Budapestjén leszbikusnak lenni is tartogatott kihívásokat, ahogy megtudhatjuk a tényleg remek Eltitkolt évekből, de ami tökéletes a Polley filmben az az, hogy apja mindenkinek van, így vagy úgy, mindenki megfogant valahogy, és mindenkinek meghal egyszer az anyja. Ezek olyan dolgok amiket csak a legnagyobbak tudnak feldolgozni anélkül hogy giccshegyet hordanának össze, na most Felicity unokatesójának a furcsa fogsorú Sarahnak (a fogsoráról az Apáim történetében is lesz szó) aki félárva és Sarah a való világban is, sikerült.