Egyet biztosan ki lehet jelenteni: ez a három film most már biztosan a filmtörténet része. Ez a harmadik rész is egészen jól sikerült, talán ez a legmeggyőzőbb a három közül.
Igaz, nehezen indul, és az elején okoskodónak és nyálasnak tűnik, de a közepétől visszatér a Before filmek rendes kerékvágásba. Persze azért akad romantika bőségesen, mivel ez egy szerelmes film. Például a film nézése közben értettem meg a naplemente-nézés lényegét.
Nehéz írni egy kedvencről. Például Wes Andersonról biztosan nem tudnék. Ezt a trilógiát nagyon szeretem de azért nem varázsol annyira el mint egy Anderson film, így meg tudok ütni kritikus hangot is, remélem.
Mint ismeretes, egy francia lány, miután meglátogatta vagy eltemette, erre nem emlékszem pontosan, a budapesti nagymamáját, felszed egy amerikai pasit a bécsi vonaton, leszáll vele, dumálnak, lefekszenek hajnalban, majd kilenc év múlva újra összejönnek, de a férfinak gyereke és felesége van az USA-ban. Az ex-feleség és a közös fiúk miatt adódik főhőseink összes jelenlegi problémája, ami azt a téves képet sugallja, hogy ha nem elvált pasid van, akkor nincs is gond. Ettől függetlenül azért lehet azonosulni a problémáikkal, élethű, vicces és értelmes beszélgetéseket hallhatunk. A színészek magukat játsszák, de a mivel a Hawke és Delpy is túl van már egy váláson, hátborzongatóan hiteles az alakításuk, a félórás veszekedésük meg a könnyen lehet, hogy a filmtörténet csúcsa, már csak a befejezés miatt is.
A Mielőtt felkel a napot az anyukámmal láttam a Bem moziban és még nem érdekelt annyira a kérdés amit felvet, hiszen fiatalabb voltam mint a célközönség, de éreztem, hogy ez egy jó film. A második résznél, Mielőtt lemegy a nap, voltam csak hasonló életszakaszban mint a szereplők, de azt nem éreztem túl életszagúnak, persze lehet, hogy túlságosan realista vagyok.
És bár most nekem is van két gyerekem mint a főhősöknek, az övéik már iszonyatosan nagyok (hét évesek) és hogy őszinte legyek, innen a kisbabák oldaláról nézve nem igazén értem mit problémáznak. Ha tényleg hét évbe telt, hogy el tudjanak menni kettesben valahova, hát csak gratulálni tudok. Nem túl életszerű, hogy egy francia-amerikai jómódú párnak ennek a romantikus éjszakának a megszervezése hét évbe telt, de ha tényleg így van akkor inkább Losersnek kéne lenni a film címének.
Arra azért kíváncsi lennék mi történt az óriási szerelmükkel amikor éjszaka felváltva üvöltöttek az ikreik, mert ha utalnak is ezekre az évekre a veszekedés során, azért hét évnél kevesebb idő alatt is borul a bili ilyenkor, szerintem. Úgy tűnik 'a csecsemő ikreimmel otthon nyomom, miközben a férjem fölolvasásokra jár' pszicho-trillert nem merték leforgatni, de talán ez nem is baj mert szép a görög nyár, szépek a szereplők és nem is beszélnek hülyeséget, szóval nagymamát áthívni és irány a mozi.
