A Bernie már a második film volt amit megnéztem aznap, és az első sem volt rossz (Fehér Éjszakák, de erről később), de Bernie még ebben az erős mezőnyben is kiütött, mellbe vágott mint nagyapámat Aba Novák. Semmit nem tudtam a filmről mielőtt megnéztem, talán ezért is részesülhettem ekkora sokkban. Ezért nem is mondok semmit a történetről, mert akkor oda az élvezet és a végén a döbbenet.
Most kell ellenállni a kísértésnek mert íme az előzetes, de aki jót akar magának az ne nézze meg, legfeljebb ha nem tud angolul:
Egy texasi kisvárosban vagyunk ahol mindenki meglepően jóindulatú. Ezenkívül még megfigyelhető, hogy mivel sokat süt a nap, viszont az emberek nagy része Észak-Európából származik, nagyon furcsa sárgásbarna színük van és korán ráncosodnak. Bónuszként az eredeti verzióban rettenetesen vicces a tájszólásuk és a mondandójuk is.
Szerencsémre sose éltem kisvárosban, és jóllehet alaptalanul, mindig a lehető legrosszabbat képzeltem erről a létformáról. Végtelen unalom, pletyka és rosszindulat. Akárkivel beszélgettem aki eljött egy ilyen helyről, nem sok jót tudott mondani róla. Nyilván aki tudna az ottmaradt. Valószínűleg ugyanolyan téves elképzeléseim vannak, mint amilyenek a kisvárosi embereknek van a nagyvárosról. Ezek a dolgok nem szoktak köszönő viszonyban sem lenni a valósággal.
Bernie ellenben úgy mutatja meg a kisvárosi életformát, ahogy még sose láttam. A rendező Richard Linklater (Mielőtt felkel a nap) hazai terepen mozog és ez a színészek minden szaván érződik. A film jó részét kitevő narrációs részek annyira eredetiek, hogy sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez félig dokumentumfilm-e. Ezek az emberek amúgy meglepő módon nem rosszindulatúak, nem is irigyek, sőt ha valakit megszerettek akkor mindenáron kiállnak mellette. És ami a legfontosabb, Linklaternek el is hisszük hogy ez így van. Ahogy az egyik szereplő megfogalmazza: „Egy kisvárosban kedvesnek kell lenned az emberekkel.”
Na, de térjünk vissza Bernie-re. Az abszurdan induló mese később teljesen reális lesz, néha megható vagy éppen iszonyú vicces, de leginkább elgondolkodtató a bűnről és bűnhődésről és az emberi természetről, mint olyanról. Jack Black óriásit alakít, idáig is jó színésznek tartottam, de most igazán megfelelő feladatot kapott. Élt is a lehetőséggel és ez a legnagyobbak közé emelte. Oda ahol például Philip Seymour Hoffman van. Ez az alakítása nem véletlenül emlékeztet a Hoffman által megformált Capotéra, innen a párhuzam. Leírhatatlan ahogy Jack Black énekel és táncol, minden porcikája a zene, és nagy hasát könnyedén repíti a levegőbe a szökelléseknél.
Játszik még a Bernie-ben Matthew McConaughey is, aki egy texasi kisvárosban nőtt fel, ezért élethűen alakítja a helyi sheriffet aki a legokosabb a városban, vagy talán mégsem. Felüdülés volt az is, hogy most kivételesen nem Matthew külcsíne számított, hanem a belbecse. Amúgy McConaughey anyukája is szerepel a filmben és ő is nagyon vicceseket mond. Egyedül Shriley MacLaine nem hozza a tőle elvárt maximumot, pedig hozhatná, ha akarná, gondolnánk. Jó választás volt a szerepre, de sajnos alulmúlta önmagát. De legalább megtudtuk, hogy fog kinézni Udvaros Dorottya pár év és ráncfelvarrás után.
Nem tudok és nem is akarok rosszat mondani Bernie-ről. Nevetős, izgulós, nyitott szájjal bámulós, még sokszor megnézős. A legjobb, amit idén láttam, amúgy meg tavalyi.
