A bravúros krimi egyszerre fordulatos, izgalmas, elgondolkodtató, pszicho-dráma és házassági tanácsadó. Magasan tartott feszültség, izgalom és agymunka vár arra a bátor jelentkezőre, aki megnézi a filmet.
Az igazi könyvmoly nem szereti a filmeket. Persze állandóan filmeket néz, hogy aztán megállapíthassa, hogy még a legjobb film sincs olyan jó, mint egy közepes könyv. Na, most láttam egyet, ami felér egy közepes könyvvel. Hallaluja, ilyen is ritkán történik az emberrel. A jól sikerült alkotás persze skandináv, mert mintha északi barátaink megtáltosodtak volna mostanában. Fáj ezt nekem kimondani, mert egy film legyen francia vagy olasz, (vagy magyar) de az előbb felsorolt háromból sajnos csak az franciák teljesítenek az utóbbi időben és ők sem túl kiegyensúlyozottan.
Az északiak néhány zseniális rendezőjük ellenére is nagy hátránnyal indulnak a latinok mögött (kábé 100 év lemaradással) és még mindig nem érték utol őket, de legalább rájöttek milyen sportágban kell indulni. Ez pedig a krimi. Eme műfaj igen jól illik a lelkivilágukhoz. Ami nem csoda, hiszen állítólag párszáz éve még egymást ették (kis túlzással) ha túl hosszúra nyúlt a tél. Hát trancsírozásból a Fejvadászokban sem volt hiány. Trancsírozzák egymást itt szakszerűen, a szent cél érdekében, ahogy kell.
A filmet Morten Tydum rendezte és a forgatókönyv Jo Nesbo norvég krimi író könyvéből készült, és ez a tény elgondolkodtat, hátha nekem is el kéne kezdenem skandináv krimiket olvasni a jó öreg Agatha helyett. A bravúros krimi egyszerre fordulatos, izgalmas, elgondolkodtató, pszicho-dráma és házassági tanácsadó. Magasan tartott feszültség, izgalom és agymunka vár arra a bátor jelentkezőre, aki megnézi a filmet. A történet tehát remek és egy kisebb bakitól eltekintve tökéletes a forgatókönyv is. A baki a kakival kapcsolatos, ugyanis véleményem szerint egy elhagyatott erdei kunyhóban, amit nem, vagy csak nagyon ritkán használnak, nem lehet két méter magas, folyós, meleg szar a pottyantós vécében. Bár lehet, hogy tévedek nem lévén erdészlány.
Sajnos a történetről, nem sokat lehet elárulni anélkül, hogy azt is eláruljam, amit nem szeretnék. De szerencsére nem csak a történet jó, hanem a karakterek is. Komplexusok, kisebbrendűségi érzések, őszinte és nem annyira őszinte szerelem, van itt minden. Ja és a színészek más országban szupermodelleknek is túl szépek lennének, de hát, van ez így, máshol sincs kolbászból a kerítés, csak magasabbak az emberek és a férfiaknak karakteresebbek az arcvonásaik.
Mint tudjuk teher alatt nő a pálma. Na, ezek az északiak igen magasra nőttek. És ezzel el is érkeztünk a főhősünk legnagyobb problémájához. Roger Brown (Aksel Hennie) 168 cm magas, norvég férfi. Ezt ő hiányosságként éli meg, és Napóleon-komplexusa igen érdekes dolgokra készteti: először is műkincseket lop nagymenő ügyfeleitől. Tehát fejvadásznak álcázza magát, de kettős életet él. Teszi mindezt azért, hogy fenntarthassa azt az igen magas életszínvonalát, amit szerinte okos és szép, és nem utolsósorban magas felesége megkövetel.
A film másik erős pontja, hogy érzéseink változnak a szereplők iránt, ahogy haladunk a történetben. Az elején tanúi lehetünk, hogy kérdezi ki Roger a jelöltet az állásinterjú alatt a felesége és a kutyája sétálási szokásairól, hogy aztán könnyedén ellopja a műtárgyát. Ez igazán nem jófejség, és ennél a résznél nagyon nem szeretjük Rogert. De Isten nem ver bottal, és hamarosan nagyon csúnya ügybe keveredik, na erről szól a film.
Lesz itt minden, a Nato-tól kezdve a gonosz multikon át a szerencsétlen szeretőig. Az történik ugyanis, hogy beköszönt a jól ismert, utolsó nagy dobás. Ami most is, mint oly sokszor, túl nagy fogásnak bizonyul: sokat akar a szarka, de nem biztos, hogy bírja a farka. Értsük ezt szó szerint, mert Roger és felesége Diana (Synnøve Macody Lund) életébe egyszerre lép be a dán-holland, szépséges férfiú, Clas Greve (Nikolaj Coster-Waldau, Trónok harca) aki nem csak volt elit kommandós, jelenleg vállalatvezető, hanem még egy német tiszttel kavaró nagymamának köszönhetően egy Rubens kép boldog tulajdonosa is. Ez egy olyan falat, amit egyikük sem hagyhat ki. Diana kicsit sértődött, mert amit a legjobban szeretne, az nem kapja meg Rogertől, ez pedig a gyerek. Roger természetesen a Rubens képet nem hagyhatja ki, bűnben hűséges társa Ove (Eivind Sander) viszont egy orosz kurvába szerelmes, és azért, hogy örökre megvehesse magának mindenre képes. Így mindhárman belevágják a fejszéjüket és kifröccsen a vér!