Két meglepően jó Sisi filmet is láttam az utóbbi időben, az egyik fent van az HBOMaxon a másikat meg a Videán több nyelven is megnézhetjük.
Nekem mind a kettő nagyon tetszett. De ezzel úgy tűnik egyedül vagyok mert az egyik egy kritikusok által elismert alkotás a másik meg nem. Pedig a maga nemében a Sisi és én is nagyon élvezetes, tény, hogy kicsit hosszabb a kelleténél. Jó történet nagyon, de ennyi nem volt azért benne.
Sisivel mondjuk elfogult vagyok. A nagyanyámnál kint volt a képe a falon ezért biztos voltam benne, hogy valami rokon. A családom másik fele, ahol nem volt kirakva Sisi a falra, meg mindig csak azt hangoztatta, hogy mi németek vagyunk. Tehát Sisiben egyesül minden amire neveltek. Bulémiás nem vagyok sajnos, pedig milyen jól néznék ki én is, pont mint Sisi.
A fűzőben otthonos volt a ütött-kopottság ami mintha csak azt szimbolizálta volna, hogy a Monarchia vége felé tart már. Mintha a császári pár lakhelye már akkor egy üres kastély lenne amit a nép nézeget vörös, csavart kötelek mögött. Aki szereti a színes, gyönyörű környezetben játszódó és inkább napsütötte filmeket annak a Sisi és ént ajánlom. Aki a skandináv krimire bukik inkább a szállingózó hóeséses Bécset nézze a Fűzőben, ahol Erzsébet királynő heroint fogyaszt. "Teljesen ártalmatlan gyógyszer." hangzik el a már most klasszikus mondat.
Az Sisi és Énből áradt a nyolcvanas évek filmes világa mintha egy Szabó István filmet néznénk. Abban újít, hogy Erzsébetet társalkodónője, Sztáray Irma szemszögéből ismerhetjük meg. Aki sok mindent megtapasztal a császárné mellett, többek között a rendszeres kokain fogyasztást is. Írja is anyjának levelében, hogy sokkal jobb a hangulata a tenger, Sisi és a "speciális" diéta miatt.
Tetszik nekem, hogy mind a két filmet egy nő írta és rendezte, Marie Kreutzer és Frauke Finsterwalder, így kellett volna ennek mindig is lennie. A Fűzőben pont negyvenéves lett a császárné ami ad még egy löketet az amúgy sem rózsás kedvének, a Sisi és én meg közvetlenül a halála előtti évben játszódik. Tehát egy életközepi válság és egy már teljességgel megcsömörlött nőt láthatunk. A Sisi és Énben kevesebb a részvétet tanúsítanak az alkotók a császárnéval szemben.
Vannak olyan Sisi filmek amelyek a magyarokról (is) szólnak, (ilyen a tévében karácsonykor futó sorozat első évada, a második már nem) vannak amelyek nem (ilyen a netflixes Császárné első évada). Szóval ha valaki ezt keresi akkor a Fűző jobban fog neki tetszeni mint a Sisi és én. Annak ellenére, hogy az utóbbinak egy magyar nő a főhőse.
Tényleg hasonlít a Spencer filmre, a Fűző és a Sisi és én is. Nagyon jól szenved ott is egy (jövendőbeli) uralkodó felesége, és tömi magába a krémest a földszinti konyhában éjjelente, hogy aztán jól kihányja.
Sisi és énben egy tényleg gyönyörű nő, Suzanne Wolff, alakítja a császárnét. Már el vagyunk szokva attól, hogy ha valakit Európa legszebb asszonyának tartanak többszáz éve, akkor azt a szerepet egy tényleg szép színésznő játssza el. Micsoda forradalmi gondolat! Levédetem. Bár itthon biztos nem fog elterjedni, mert nálunk csak az lehet "jó színésznő" akire rá sem lehet nézni mélységes szánalom nélkül. Jó, igaz, az utóbbi időben javult a helyzet.
Sandra Hüller szerintem még nagyobbat játszik mint Vicky Krieps. Nem is tudom elképzelni, hogy ne lenne ilyen hebrencs és bizonytalan a való életben is. Külsőleg is stimmelt ha megnézzük Sztáray Irma fotóit. Bár volt benne egy nagy adag németes darabosság, fiússág amint nem tudok egy magyar bárónőről elképzelni, de mivel egy leszbikus nőt alakított, belefért. Ferenc Józsefet alakító Markus Schleinzer is nagyon tetszett, a férfias vonalat hozta, a kissé nyomi Fűzős Ferenc Józsefhez képest, Florian Teichtmeister.
Nem tudom miért kell minden ilyen szenvedős női filmnek leszbikusnak lennie, hiszen nagyon jól lehet szenvedni úgy is, hogy nem vagyunk homoszexuálisak. Ugyanakkor a Sisi és én esetében volt értelme mert kellett ez a szál a film kifejezetten remek befejezéséhez. Mindkét film a végén megy a legnagyobbat, a Fűzőben jól be is volt vezetve, a Sisi és Énben meg meglepő volt, de tényleg ütött mindkettő és még sokszor eszembe jutott utána is.
