Wes Andersonra leginkább a gyönyörű képi világ, és a kissé élhetetlen, vagy inkább pont élhető szereplők jellemzőek. Van valami a filmjeiben, amitől az első képkockától az utolsóig, egy bárgyú vigyorral az arcomon, csillogó szemmel ámuldozom, hogy jéé, így is lehet filmet csinálni. Napokig dúdolja az ember lánya filmjei zenéjét, majd évekig hallgatja a az ipodjáról. A zene, az idióta szereplők abszurd párbeszédei, a világ legjobb színészei, egy szóval, számomra tökéletes az összes filmje.
Ez után az érzelmes bevezető után nem csoda, hogy nem kis elvárással kezdtem beleA fantasztikus Mr. Fox-ba. A Donald Dahl regénye alapján készült klasszikus báb mozi, egy öregedő, kapuzárási pánikkal küzdő rókáról szól. Az egykori nagy vagány, aki mára már csak egy szürke nyárspolgár, aki leginkább azt csinálja, amit a felesége mond neki. Ám mikor már kezd teljesen kiégni, rájön, hogy azzal kéne foglalkoznia, amihez legjobban ért. A csirkelopással! El is kezdi felbolygatni a családja és az egész környék életét, és generátora lesz egy háborúnak, amit a sima bőrűekkel (emberek) kell megvívnia. Hamarosan az összes földalatti állat vezérévé lép elő.
Az egész film meleg sárgás fényben pompázik, amihez jól illik a rókák bronz bundája. George Clooney hangja tökéletes választás volt a vén rocker róka megformálására. Rekedtes, közép amerikai akcentusát hallgatva, még az is megszereti Clooney művészetét , aki idáig nem rajongott érte. (Sose értettem miért kell szerelmesnek lenni egy erősen hízásra hajlamos, alacsony és öreg pasiba. Persze nekem is tök szimpi, meg jó színész, de azért mégis.) Fox fiának a figurája, aki képtelen szupersztár apja árnyékából kilépni, Jason Schwartzman hangjával tökéletesíti a szerencsétlen hatást.
A rendező ebben a filmjében is hozza a fantasztikus róka párbeszédeket, a tökéletes jellemrajzokat, és a rá legjellemzőbb finom, sziporkázó humort. A Beach Boys és Rolling Stones betétek pörgőssé teszik a filmet és érzelmessé a szívünket. De mindezek ellenére, a bárgyú mosoly és a csillogó szem hiányzott az orcámról, mert bár igaz, hogy csak a felnőttek érthetik a leheletfinom poénokat, ez a film mégiscsak gyerekeknek szól, akik viszont nem érthetik az eredeti angol szöveget. ÖÖ akkor most mi legyen?