2010. november 13.
Miklauzic Bence tévéfilmet forgat Fenyő Iván főszereplésével. A több Mikszáth novellából összegyúrt történetben maga Mikszáth Kálmán is megjelenik az újságíró személyében.
Mindez a forgatókönyv író Hegedűs Bálint ötlete volt, aki Mikszáth ezeket a sajtónak szánt írásait egy jellemző történetté gyúrta össze. Rikner Mihály egy elegáns, jól megfizetett újságíró, aki az egyik budapesti hídon találkozik az egykori szedőjével, aki épp öngyilkosságra készül. Az 1880-as évek Pestjének ugyanúgy meg volt a leszakadó része, mint napjainak, így a történet sajnos továbbra is aktuális. Székely B. Miklós által megformált öngyilkos jelölt ránk gyakorolt hatása igen hasonló Karreréhez, Tarr Béla Kárhozatából, de egy ennyire szuggesztív ember nem is tud más lenni, mint ami. Fenyő Iván méltó társa a legendának, és a forgatást figyelve, úgy tűnt itt valami nagy dolog készül.
Fenyő Ivánnal a forgatáson beszélgettem.
- Kit alakítasz a filmben?
- Egy szerkesztő-újságírót játszom, az egyik főhőst, aki eleinte még gőgős, távolságtartó, nem akar belelátni mások nyomorába, de ír róluk, tehát használja őket. Aztán egyszer csak változni kezd, megváltoztatják a dolgok, amik történnek vele ezen az éjszakán. A Székely B. Laca által megformált volt szedő felajánlja neki, hogy megírhatja a sztoriját, ha meghívja vacsorára. A helyen ahova lemennek (Vörös Kakas) egy csomó olyan dologba involválódik bele, amivel azelőtt nem találkozott és ez teljesen megváltoztatja a személyiségét, és az egész merev gőgje széttörik.
- Ez egy fejlődésregény.
- Hát kicsit megtörik ez a fiú, meglátjuk mi lesz…. de van honnan hová eljutni a szerepen belül.
- Nehéz szerep?
- Nem ezt a szót használnám, hogy nehéz, nyilván nem könnyű, de szeretem csinálni, ezért inkább izgalmas, igazi kihívás, nagyon kell koncentrálni.
- Ez az első kosztümös filmed?
- Nem sűrűn voltam kosztümös filmben, igen, nem nagyon volt még ilyen, de tévéfilm sem nagyon volt az utóbbi időben. Most állítólag már megint lesznek, talán. Reménykedjünk..
- Pedig egy tévéfilmet sokkal többen látnak, mint egy mozit.
- Igen, én is gondoltam már erre. Egy mozit megnéznek, mondjuk 200-300 ezren; egy olyat persze, ami nagy siker, de biztos, hogy többen ülnek majd az MTV előtt a két ünnep között.
- Szerepeltél a Szabadság, Szerelemben, az S.O.S Szerelemben, 9,5 randiban, a Made in Hungariában, melyiket szeretetted a legjobban?
- Azért van még pár filmem hála istennek. Mindegyikben jó volt valami. A Szabadság, Szerelmet például nagyon, nagyon szerettem. Nagyon sokat köszönthetek annak a filmnek. Az egy giga film volt, magyarországi viszonylatban mindenképpen. De sok kedvenc van még..
- Most már lehet azt mondani, hogy te inkább filmszínész vagy.
- Hát idáig így alakult. Ha megnézem az osztálytársaimat, hogy mennyi szerepet játszanak színházakban. Évente van átlagosan kb. 4-5 bemutatójuk, és még csak 6 éve telt el. Nekem meg volt színházban kb. 5 szerepem..? vagy mondjuk, hogy 8.
- Te irányítottad így, vagy így alakult?
- Szerintem mindenki irányítja az életét. Örülök, hogy így alakult, és én is így akartam. Szeretném, ha jönne is még több film. Nagyon szeretek filmezni, jól meg akarom ezt tanulni, benne szeretnék ebben lenni.
- Először dolgozol Miklauzic Bencével?
- Igen.
- Ismerted előtte, vagy egyszerűen csak felhívott, hogy téged akar erre a szerepre?
- Ismertem, de nem igazán közelről. Egyszer csak felhívtak, hogy lenne-e kedvem játszani ebben a filmben. Az ember megkap egy szerepet, mert valahogy úgy alakul, és ez nem véletlen. Valamiért megtalálják. Először akkor találkoztam a Bencével, amikor Gothár Péterrel forgattam a Magyar Szépséget. Ez volt az első filmem, harmadikos voltam a Színművészetin. Bence volt akkor az első asszisztens. Gothár mellett tanult. Utána, ha találkoztunk valahol mindig köszöntünk egymásnak. Mikor felhívott ez a produkció és mondták, hogy a Bence csinál egy filmet és én lennék a főszereplő, akkor nagyon örültem, mert szerettem volna már vele dolgozni. Megörültem a nevének, pedig nem is ismertem annál jobban. A bátyjával, a Marcival dolgoztam előtte párszor, mint operatőrrel. Elolvastam a forgatókönyvet és teljesen elvarázsolt.
Elsőre felvettek a színművészetire?
- Nem, harmadszorra.
- Nagyon szerettél volna odajárni?
- Igen akkor már eléggé. Tizenöt éves koromtól színész akartam lenni. Úgy érzem, nekem színésznek kellett lennem. Akkoriban éreztem rá, hogy ez az utam.
- Mi inspirált?
- Földesi Margit színstúdiójában mondtam egy Hamlet monológot. Óriási élmény volt ott fent állni és azokat a mondatokat mondani, azokon keresztül kifejezni magam. Valami akkor ott megszületett. Földesi Margithoz anyukám íratott be, de nyilván belőlem kiindulva.
Figyeltem itt a forgatást. Rettenetesen fárasztó lehet. Ennyit várni a jelenetedre, és utána meg tökéleteset nyújtani akár 10-szer megismételve.
- Hát be kell osztani az energiát.
- Amikor nincs jeleneted, akkor tudatosan pihensz?
- Igen. Ilyenkor inkább elhúzódom az emberektől, csöndes vagyok, mogorvább is, mondják…. Ha nagyon haverkodnék, akkor elfáradnék. Nem szabad kiereszteni, állandó feszültség alatt tartom magam: igen, itt vagyok, és ha kell, akkor nyomom ezerrel, és igyekszem olyan profin csinálni, ahogy csak kitelik tőlem.
- Mindent tudatosan kell csinálni, például, hogy hány kávét iszol?
- Teázom, de igen így van. Igyekszem tudatos lenni, csak így lehet. Vagyis, nekem csak így lehet. Lehet, hogy van, aki bírja kizárólag ösztönösen, tudatosság nélkül, de az hosszú távon szerintem elforgácsolódik. Meg lehet úgy csinálni egy-két filmet, vagy akár 10-et. De egy megbízható, jó filmszínész az tudatos, pontos és precíz, és amikor eljön a felvétel ideje, akkor pluszban még ösztönös, és szenvedéllyel teli is, persze.. Nos, van, akinél más működik, épp az ellenkezője, mint nálam. Ha nincs a szetben, akkor dumálgat, haverkodik, mintha nem is dolgozna. Ő így adja ki a feszültséget, így lazul el. De attól még, amikor ott kell lenni akkor meg ugyanolyan pontos.
- Hány filmet kellett megcsinálnod, hogy ezt így kitapasztald?
- Már az elején is így csináltam, csak akkoriban még jobban rá voltam görcsölve. Most már van tapasztalatom, már teljesen lazán vagyok itt, de azért igyekszem tudatos és koncentrált lenni. Tudom pontosan miért vagyok itt, mi a dolgom, és nem eresztek le, nem szóródok szét, koncentráltak az energiáim. Forgatás alatt is ezt követem, amikor rajtam van a közeli, akkor feljebb gyújtom, ezerrel élek, de amúgy próbálom magam tartalékolni.
- Eljársz esténként kikapcsolódni?
- Nem igazán járok el. Ma például elmegyek majd úszni, de utána haza kell menni, mert holnap reggel ötre jön az autó. Jó lenne már kilenckor lefeküdni.
- Milyen munkáid lesznek a jövőben?
Vannak kilátásban filmes munkák, amik jönnek az életembe, de nem akarom őket nagyon megnevezni, mert akkor valahogy kipukkadnak.
- Babona?
- Ez inkább tapasztalat, lehet, hogy azért lett babona, mert van valami igazságalapja. Ha lefecsegi az ember, akkor kihajtja belőle az energiát. Jobban szeretek vigyázni az ilyen dolgokra és akkor megtörténnek.
- Szívesebben játszanál ezentúl drámai szerepeket, mint például ez?
- Mindent szeretek játszani. Minél sokszínűbb szerepeket szeretnék. Egyszer ilyet, egyszer olyat. Egy kosztümös dráma, utána egy jó vígjáték, majd egy vagány film, vagy egy olyan, amikben szélsőséges, gonosz karakternek kell lenni. Így lenne ideális. Szeretném valakinek az életét is eljátszani.
Meg szoktak ismerni az utcán?
- Bőven inkább igen, mint nem. Ha van valami bizonytalanság, akkor az azért van, mert mindig máshogy nézek ki. Vannak színészek, akik mindig ugyanúgy néznek ki, van egy emblémájuk. Nekem sokszor más a hajam, nagyobb, kisebb, vékonyabb vagyok, akkor egy ideig nem ismernek fel, aztán kezdenek hozzászokni és akkor megint megváltozom.
- Nagyon jó lesz ez a tévéfilm, ahogy itt néztem a forgatást. Pár éve karácsonykor adták a Régimódi Történetet, láttad?
- Igen, nagyon szerettem. A Nagy Ervin játéka kifejezetten tetszett. Ha egy mai tévéfilmre gondolok, mindig ez jut eszembe. Az Ervin nagyon jó volt benne, azt gondoltam ez igen! nagyon jó mozgott a szerepben.
- Az újságíró, akit most alakítasz, hasonlít rád?
- Ilyenkor kezd a szerep olyanná válni, mint én vagyok, vagy én kezdek olyan lenni, mint a szerep. Elkezdünk egymáshoz közeledni.
- Egészen másmilyen ember vagy, amikor beszélgetünk, mint amikor visszamész a kamera elé. Még az arcvonásaid is megváltoznak. A kettővel előző jelenetben, amit próbáltatok, megfigyeltem, az ismétlések során, mindannyiszor egy kicsit máshogy csináltad, de azért nagyon hasonlóan, az előző jelentben meg annyira jó volt, hogy azt a rendező sem kérte újra.
- Igen azt én is éreztem, hogy nagyon jó lett.
