Nem olvastam a kritikákat az Idáról, csak azt láttam, hogy mindenki kajálja. Én is megnéztem, és nekem is tetszett, de ez nem meglepő, a téma is érdekel, lengyel szakos voltam, szép is a film és nem utolsósorban jó rövid.
De a többieknek miért tetszik? Biztos azért mert nem akar szájbarágós lenni, és így mindenki azt látja bele amit akar. Ki azt, hogy a katolikusok megölték a zsidókat, ki azt, hogy megpróbálták őket megmenteni. Ki azt, hogy az ötvenes években ügyködő zsidó bírónő milyen sajnálatraméltó, ki azt, hogy milyen romlott. Sajnos mindenki tele van előítélettel és ez a film egyiket sem akarja lerombolni.
Szerencsére azért azt elég tisztán kifejezni, hogy nem szép dolog gyerekeket gyilkolni. Ez nem is volt szokás sohasem, kivéve persze amikor igen, például az itt tárgyalt időszakot.
A fekete szemű apáca áthatóan néz, Agata Kulesza, a bíró nagynéni, meg tökéletes. Konkrétan azt hittem, hogy kilép a vászonról, kér egy pohár bort és elkezd magyarul beszélni. A hatvanas évekbeli Lengyelország bemutatása is hibatlan lett, nem hiába lépett le onnan 14 éves korában a rendező, Pawel Pawlikowski. Megjegyezném, ha lehet ennyit bennfenteskedni, hogy nem csak a környezet de az emberek viselkedése és az felfestett szituációra adott lehetséges válaszai is tipikusnak mondhatóak.
A rendező nagy útkereső, (és az utat sokunknál sokkal jobban meg is találja) ezt el lehet olvasni a wikipédián, akti érdekel. Útkeresésről szól az eddigi legsikeresebb filmje, az Ida is. Mert először ki kell derülnie ki is ő, az árva, zárdában nevelkedett, lengyel katolikus apáca valójában, aztán annak, hogy miért maradt életben, aztán lehet keresni az utat, amit persze egész életében kereshet tovább, mint mi mindannyian.
Amúgy a film nagyon hasonlít Roman Polanski első filmjére, nagy kedvencemre, aKés a vízbenre 1962- re. Le merem fogadni, hogy nagy hatást gyakorolt a gyerek Pawlikowskira. Rám meg az Ida című film gyakorolt nagy hatást, ha nem is túl kellemes ez a érzés amit maga után hagy. De hát ez van.