Camille a kezdetek kezdetén egy jobbfajta, ironikus francia művészfilmnek indul, majd egy kissé idióta, de azért vicces vígjátékká módosul, hogy a végére megkapjuk a nagy keserédes nosztalgiát a szívünk közepére. Folyik a könnyük és azt gondoljuk, ezt semmiképpen nem írjuk bele a kritikába.
„Elment, míg én utána
levett kalappal intek,
elment arany batáron,
az ifjúság a nyáron,
és vissza sem tekintet.”
Camille-t Noémie Lvovsky rendezte, írta és játssza, aki hazájában állítólag nagy népszerűségnek örvend. Nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg, bár elismerem, hogy talán túl érzékeny vagyok a témára, de feltűnően nem negyven éves, mint akit játszik. ( 50.) A legtöbb hirtelen a múltban találjuk magunkat filmmel ellentétben Lvovsky játssza a 16 éves Camille-t , és ezt nagyon meggyőzően teszi, de a férjét alakító Samir Guesmi meg még jobban. A film minden valószínűség szerint erősen önéletrajzi ihletettségű, de ez nagyon jó áll neki, mert tényleg őszinte.
A kezdő kockákon egy alkoholista munkanélküli színésznőt látunk, akit a férje éppen elhagy egy fiatalabb nőért. Gyönyörű jövő, minden fiatal lány erről álmodik. Ám hamarosan megtudhatjuk miről is álmodott a lány, mert Camille 2008 szilveszterén annyira berúg, hogy 1985-ben találja magát, ahol teljes hangerővel szól a 99 luftballon.
Az esetleges kétségeinket, hogy ez most egy gagyi tévéfilm vagy valami komolyabb, hamar eloszlatják az olyan A kategóriás színészek nyúlfarknyi szerepei, mint Mathieu Almaric, aki egy perverz tanárt játszik. A film nem túl hosszú, nem túl rövid, szomorú és vidám, pont amilyenek lennie kell. Az elillant ifjúságunkban meg sokan, sok mindent elrontottunk és kérdés, hogy ezeket meg lehet vagy kell-e változtatni. Elsősorban szerelmes film a Camille, vonzásokról és nem létező választásokról szól.
Kapunk itt önismereti leckét, nagy adag nosztalgiát és feltehetjük a kérdést, hogy vajon számítanak-e a döntéseink vagy minden mindegy; mert amúgy is C’est la vie, amit egy Benedik Tiborra hasonlító francia fiú Krakkóban a kétezres évek eléjén úgy fordított nekem angolra, hogy No Hope and No Regret.
