Ahogy a történelemben sokan másoknak nekem is meggyűlt a bajom az Ígéret földjével kapcsolatban. Bár ez nem teljesen igaz, mert ugyan az volt az érzésem, hogy kicsit unalmas, mikor ránéztem az órámra már majdnem vége volt az egésznek.
A probléma valószínűleg ott kezdődött, hogy elkövetem a legamatőrebb hibát: elolvastam az ajánlót. Így nem csak azt tudtam előre, hogy a főhős milyen irányba fog változni, de azt is, hogy lesz egy megdöbbentő (vagy nem is annyira) csavar a vége felé.
A téma amúgy rendkívül aktuális, még ha egy kicsit egyoldalúan is mutatják be. A palagáz kitermelésének környezet-károsító hatása rendesen ki van domborítva. A kőzetrepesztés technikával kapcsolatos problémákról itt bővebben.
Van Sant reálisan ábrázolja a kisvárosi életet a harmatos fűvel. Nincs idealizálva és nem is esett a másik végletbe, miszerint azonnal agyonvernek, ha egy szegényebb állam kisvárosának kocsmájába belépsz. Itt is kap egyet a főhős, de az az egy pofon szépen fel van vezetve.
Még egy aprócska problémám volt. Sokszor megfigyeltem már, hogy egy-egy évben minden film ugyanarról szól. Itt is betelt a pohár a főhősnél, vagyis eljutott arra pontra, mikor kimondja (ahogy az anyám is kimondta állandóan gyerekkoromban) : mindennek van határa. A Kényszerleszállás is pont erről szólt. Van egy pont, miután nem lehet többet hazudni. Úgy látszik az önismeret és a legyünk hűségesek önmagunkhoz érzése manapság áthatja az egész társadalmat. Olyannyira, hogy már a közönségfilmek is erről szólnak. Persze ennek inkább örülni kell mint búslakodni miatta.
Ügyesen bemutatja a film azt is, hogy egy egyedülálló anya nem filozofálhat annyit hogy vajon mi helyes és mi nem, mint az egyedülálló harmincnyolc éves főhős, Matt Damon, (aki velünk együtt öregszik.) Ahogy azt a megint csodálatos Frances McDormand karaktere megfogalmazza: „this is just a job.”
Az én munkám meg az, hogy véleményt mondjak az Ígéret földje című Gus Van Sant filmről. Így befejezésként annyit kell még hozzátennem, hogy akit érdekelnek a nagyvállalatok, (kilenc milliárd dolláros cég, ahogy sokszor hallhatjuk), a környezetvédelem, a lelkiismereti kérdések, és nem utolsósorban a vidék egész világon tapasztalható nyomora, az nézze meg, mert jó film.