A 2004-ben készült Closer/Közelebb című Julia Robertses és Natalie Portmanos szerelmi dráma meglehetősen jó film, szexi, izgalmas és végig magasan tartja a pulzusunkat. Valami hasonlóra vágyhatott Massy Tadjedin iráni rendezőnő mikor elkészítette élete első filmjét, a sokat sejtető névre hallgató Last Night-ot. A témát és a színészgárdát sem bízta a véletlenre: Eva Mendes, Keira Knightly, az ausztrál Sam Worthington és a francia Guillaume Canet láthatólag mindent megpróbált, hogy Tadjedin sikert arasson, sajnos sikertelenül. De azért megértem a színészeket, hogy elvállalták ezt a filmet, a forgatókönyvet olvasva még akár azt is gondolhatták, hogy jó lesz.
A történet a következő: jól szituált harmincas brit pár a megcsalás témakörét járja végig, először elméletben aztán a gyakorlatban is. Az üzletember és író felesége egy éves járás után három éve házasodtak össze, igaz egyszer szakítottak közben mikor a feleség Párizsban élt. Gyerekük még nincs, és elég fiatalok ahhoz, hogy néha kétségeik támadjanak.
A történet ott kezdődik, hogy elmennek egy elegáns buliba, ami remekül halad, az rendező érzékelteti velünk, hogy ez egy összeszokott és intelligens pár, akiknek még barátaik is vannak. Ám egy váratlan pillanatban becsap a mennykő Eva Mendes formájában.
A buliból hazaérve Joanna kiakad, és a kanapén alszik. De azért hajnalban tanúi vagyunk még egy közös tojásevésnek, ahol megint meggyőznek minket, hogy ez egy nagyon jól működő kapcsolat a féltékenységi jelenet ellenére. Sajnos a film során ezt sokszor és sokféleképpen a szánkba rágják, holott egy jobb alkotásban ezt egy félperces jelenettel is érzékelni tudják, vagy ne adj isten egy pillantásból is.
A legnagyobb probléma a filmmel mindenképpen az, ami oly sokszor előfordul, hogy egyes bátor rendezők megpróbálnak amerikai nézőknek francia művészfilmet csinálni, tragikus eredménnyel.
Izgulnunk kéne érte, hogy vajon Michael és Joanna megcsalták-e vagy majd megcsalják-e egymást, de az egész valahogy egyáltalán nem érdekes, irreleváns hogy úgy mondjam. Semmiféle feszültséget nem tud érzékeltetni a rendező, mert valahogy nem érződik sorsdöntőnek a kérdés, hogy mit fog csinálni a férj a világ egyik legszebb nőjével. Los Angelesben. Ami lássuk be akár még érdekes is lehetne.
Persze van még remény, mert a sovány feleség (Keira Knightly) New Yorkban (ahol angol létükre élnek) összefut párizsi (!) szerelmével, a film legjobb alakítását nyújtó Guillaume Canet által megformált Alexszal. Így már azon is lehet izgulni, hogy vajon ők lefekszenek-e egymással, amíg Michael, a férj a szuperszexi ám megtört szívű Laurával hetyeg az üzleti úton.
Akad itt még egy probléma az arányokkal is. A tárgyalás után még iszunk valamit, majd lefekszünk a gyönyörű munkatársnőnkkel túlságosan realista megközelítése az életnek. Míg a történet másik szála: az életünk legnagyobb elszalasztott szerelmével és egy idegen kutyával körbejárjuk New York legtrendibb szórakozóhelyeit, ez sajnos kicsit sem reális bármennyire sokan szeretnénk az hinni, hogy az. Sajnos írónő és francia szeremének románca sem sikerült túl izgalmasra, de azért a gyönyörű lakásbelsők miatt végig lehet nézni, ahogy Alex és Joanna végig szórakozzák a new yorki éjszakát. Ha még ekkor is ébren vagyunk, akkor a végén megtudhatjuk, hogy milyen döntést hozott a férj és a feleség.
