Nem tudok leszokni róla és nem is akarok. Ha egyedül vagyok este és senki nem szól bele biztos, hogy Agatha Christie feldolgozást nézek. Nagyon sokat láttam már, és persze vannak kedvenceim. Most segítek eligazodni, hogy melyik az az öt film, ami biztos nem okoz csalódást.
De miért is szeretem ennyire Agatha Christie-t? Mivel a világ legnépszerűbb írójáról van szó, ez nem tartozik kifejezetten a különleges hobbik közé. Mégis megpróbálom megmagyarázni.
Először is szeretem benne, hogy ismeri a világot ahol a regényei játszódnak. Minden bestseller író a gazdagokról akar írni, mert ezt zabálják az emberek, csak sajnos elképzelésük sincs, hogy él a felső tízezer, arról meg végképp nincs, hogyan viselkednek. Agatha Christie egy felső-középosztálybeli angol nőnek, és ami a lényeg, egy kifejezetten gazdag amerikai férfinak a gyereke. Kisgyerekkorától kezdve a nagyvilági és világutazó társaság tagja. Így sem nem áhítozik, sem nem irigykedik arra a társadalmi osztályra, amelyik talán, de egy szórakoztató regény szempontjából biztosan, a legérdekesebb életet éli. Christie tényleg ott volt azokon a partikon, luxushajókon és kastélyokban ahol a kitalált gyilkosságai történnek. Nem is beszélve a Közel-Keleten játszódó regényeiről, ahol szintén gyakran tartózkodott régész férje miatt. Tudta miről beszél, és ez adja a hitelt és az atmoszférát a műveinek. Ezt még hosszan lehetne elemezni, de gondolom így is világos.
Ezenkívül, még abban a szerencsés helyzetben is volt, hogy egy olyan korszakban és országban élhetett, ami azóta egyfajta irigyelt aranykorrá nőtte ki magát. Ez a harmincas évek brit birodalma.
És persze itt vannak még a finomságok, amikkel nem lehet betelni. Például nagyon bírom, hogy a fél társaság kihal éjjelente a több napos partiról, de a maradék vendégek jóízűen csevegnek reggelinél, mintha mi sem történt volna. Az angol hidegvér, ugye. „Funny isn’t, how things have turned out? - mondja egy hölgy a Death in the Library-ban, amikor meghalt az unokatestvére. Óriási. Az is jó, amikor napozó, fürdőruhás szépfiúkat kalapos, mellényes, öltönyös detektívek kérdezik ki.
Szeretem azt is, hogy Agatha Christie könyvek azért valójában lányregények. A fiatal szerelmesek mindig győzedelmeskednek és olyan okosságokat is hallhatunk, mint: „Love is an act of courage." Azt is szeretem, hogy a leghíresebb, legjobb brit színészek is örömmel vállalják a szerepet egy Agatha Christie filmben. Szeretem az igényes, tökéletesen korhű berendezési tárgyakat, nem is beszélve az angol autógyártás csúcsáról, a kétszemélyes mini sportautóktól.
Szeretem az új Miss Marple-t Julia McKenzie-t is. Geraldine McEwant is bírtam, de el kell ismerni, hogy ez a Julia McKenzie zseniális: bölcs és mókás egyszerre. Pont kellő mértékben keveri a kedvességet az iróniával. Geraldine kicsit túl kedves és agilis volt az én ízlésemnek. Joan Hickson a legkorábbi Miss Marple akit még láttam, ellenben annyira merev és karcos volt, hogy azt a 21. században már nem lehet bevállalni még a híresen fagyos angoloknál sem.
Bírom azt is, hogy amikor nyáron, idilli, angol vidéki tájon játszódik a történet, akkor minden egyes nap süt a nap, ami nem kis kihívás lehet egy angliai forgatáson. Ha esetleg borús és baljós a történet és ősszel vagy télen játszódik, akkor meg a legszebb, középkori angol falvakban ülhetünk a sötét kocsmában.
És akkor még a leggyönyörűbb középkori kastélyokról, Bauhaus villákról és art deco lakásokról nem is beszéltem. Végül, de nem utolsósorban azt is szeretem, hogy nyíltan piálnak az öreglányok.
A filmeket teljesen szubjektíven válogattam, nehéz is védeni az igazamat. Nekem ezek a kedvenceim. A hangulatuk, a képi világuk, a sztori és a szereplők miatt. Az újabb feldolgozásokat szeretem, mert sajnos a régebbiek nem állták ki az idő próbáját, nem úgy, mint a maguk a könyvek. Tisztelet a kívételnek. A válogatásnál figyelembe kell még venni, hogy azokat a regényeket szeretem filmen, amiket nem olvastam.
Íme, az ajánlatom:
1. Mystery of the Blue Train (A titokzatos kék vonat) David Suchettel. Dél-Franciaországban játszódik egy tetszetős villában és persze egy luxusvonaton. Különösen sokat cigiznek a filmben, így fejezik ki, hogy valaki francia.
3. The Hollow, (Hétvégi gyilkosság) szintén David Suchettel. Ez kivétel, mert olvastam a krimit mielőtt láttam volna. De tökéletes feldolgozás. Jó az alapsztori.
4. The Body in he Library (Holtest a könyvtárszobában) – Sok híres színész szerepel benne, és Geraldine McEwan alakítja Miss Marple-t. Szállodában játszódik és kicsit Dirty Dancinges a történet.
5. 4.50 from Paddington (Paddington 16:50), Geraldine McEwan és Joan Hickson. Régi kastélyban játszódik, jól mutatja be, milyen az átjárás a közép- és felsőosztály között. Az alkalmazottnak is piros sportkocsija van. A főszereplő nőre hajt minden férfi, ami különösen szimpatikus.
A két csatolt változatban mások halnak meg és mást is választ a főhősnő a végén. Érdekes azt is megfigyelni, hogyan változott a női szépségideál az elmúlt időszakban. Magyarul a régebbi változat.
Angolul az új.