Mihez is hasonlítsam a Futurológiai Kongresszust? Mint amikor elmész a barátaiddal bulizni de vezetsz vagy terhes vagy és ők láthatóan nagyon jól érzik magunkat te meg józanul unod halálra magad?
Gyönyörűen megcsinált és okos film. Annyira okos, hogy egy kukkot nem lehet belőle érteni. Sok mindent nem magyaráz meg a rendező, aki láthatólag azzal volt elfoglalva, hogy megalkossa a világ legjobb filmjét. A nagy akarásnak aztán nyögés lett a vége.
Mert alapvetően remek ötlet, hogy egy sci-fi egyszer csak rajzfilmmé változik, mert úgyis röhejesek a sci-fik akár már 5 éve után is. Mondjuk azon kívül, hogy gyorsan elavulnak nem sok más érdekest tudok bennük felfedezni. Ez most jól kikerülték, mert egy rajzfilm tényleg jobban állja az idő próbáját, de valami minimális magyarázatot kellett volna adni azért arra, hogy mikor és miért váltunk át animációra. (Volt valami hallucinogén ital amit kötelező volt inni, de ez azért nem indokol meg mindent.)
A filmet Ari Folman rendezte, aki csinált már híres animációt, (Waltz with Basir) így megkapta a gondolom hatalmas összeget amiből a film készült. Világszép színésznőt is szerzett a ügyhöz, Robin Wright, aki tényleg szinte tökéletes, megértem, hogy be akarják szkennelni, meg azt is, hogy Madonna után is jó volt Seannek. A történet ugyanis arról szól, hogy egy középkorú, valamikor sikeres és nagyon nagy karrier előtt álló, ám azt konzekvensen elrontó színésznőt digitalizálnak, neki meg el kell mennie egy távoli helyre és nem feltűnni többé. Így örökké fiatal marad és rengeteg munkája lesz, még ha nem is ő fogja kiválasztani őket. (Az ügynöke, az kihúzott szemű Keitel, szerint ez külön jó, mert úgyis mindig rosszul választ/ott.)
Robinnak amúgy nagyon jól megkomponált gyerekei vannak, (Kodi Smit-McPee és Sami Gayle) egy gonosz meg egy beteg. Ezenkívül van még egy még gonoszabb munkáltatója és egy belé szerelmes ám szintén nem túl jóindulatú ügynöke, az előbb már említett, kissé megöregedett Harvey Keitel. Hogy mi történik azután, hogy ugrottunk húsz évet és egy rendőr megitat a főhőssel egy felest egy furcsa kémcsőből, azt ne kérdezzék, mert nem tudom.
Egy biztos, most nagyon megy a „magam játszom, a saját nevemmel” típusú alkotások. Ami elsőre teljesen rabul ejtett, másodszorra nyilván már nem olyan érdekes. Persze ezzel a csellel még könnyebb körbe járni a ki vagyok én valójában és meddig mehetek el, kérdéskört. El is hangzik a filmben, hogy a színésznő inkább költözzön egy polinéz szigetre miután digitalizálták, és fedezze fel önmagát.
Ez az irónia, ami jellemzi az alkotást, csak úgy mint az amúgy elképzelhető jövő, és sok finom poén a javára hajtja a vizet. De valahogy ahogy halad előre a történet és egyre kevésbé tudjuk követni, egyre kevésbé is akarjuk. Sokban hajaz a Matrixra is, azzal a alapvető különbséggel, hogy annak volt értelme, nem is kicsi.
Robin főleg a fia kedvéért vállalja a melót, hogy legyen ideje és pénze vele foglalkozni. Hát igen, a kiszolgáltatott, gyermekeit egyedül nevelő anya, akit egy órán keresztül nézünk, csak azért, hogy később bedrogozott rajzfilm figurává változzon, aki nem találja gyerekeit. Lehet, hogy meghatónak szánták? Leginkább azt nem értem, hogy a minimum három valóság egyikében miért várt rá a fia húsz évet, úgy értem, hol volt az anyja, aki direkt azért csinálta, hogy foglalkozhasson vele. De nyilván ez részletkérdés, és aki sok sci-fit látott, olvasott néző hamarabb túlteszi magát ezen, vagy pont nem?
Jó dolog művészkedni és kétséget ébreszteni a nézőben, de akkor csináljunk művészfilmet, mert ez szerintem egy elfuserált sci-fi, amit a saját művészetébe szerelmes, hallucinogén gombákon élő rendező nagyon sok pénzért összecsapott. Szegény Stanislaw Lem. Annyit megérdemel, hogy ezek után elolvasom a könyvét. Főleg mivel egy rövid ideig egy városban is laktunk és különben is szégyen, hogy még nem olvastam egy könyvét sem. Még az is lehet, hogy még egyszer megnézem e a filmet is, de nem azért mert annyira tetszett, hanem mert tényleg nem értettem.
Laci is megnézte, szerinte iszonyú jó, megkérdeztem ezt a húsz éves dolgot, nem tudott válaszolni, de ettől még szerinte szuper film.