Nagyon jól megírt karakter ez a Blanche aki jelenleg Jasmine de eredetileg Janet, erre akkor döbbentem rá mikor egyszer színházban láttam Eszenyi Enikővel, na az nem volt semmi. Ezért nem volt túl nehéz dolga Woody Allennek és Kate Blanchettnek sem (jéé ugyanúgy hívják) meg aztán valószínűleg volt honnan meríteniük is, nem kevés szétesett, gazdag nőt láthattak életükben.

Woody Allen rajongóknak nyilván kötelező alkotás és tényleg szép film volt, jó sárgás fénnyel és Blanchettet is jó nézni. San Francisco szupernek tűnik és remekül mutatták be a társadalmi osztályok kínos találkozásait. A volt férjek és férjjelöltek mind a négyen kitűnő érzékkel lettek kiválogatva a szerepre (Alec Baldwin, Peter Sarsgaard, Andrew Dice Clay igen, Ő: Ford Fairlane, Bobby Cannavale ) de valahogy mégsem dobtam hátast a filmtől. Annyira ismert a sztori, hogy elveszett a kíváncsiság és az izgalom.

Allen forgatókönyv írói ötlete az volt, hogy a folyamatos időugrásokkal bemutatja mennyire sérülékeny és kiszolgáltatott volt Jasmine már gazdag korában is, és bár okos nő, egyáltalán nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy megbirkózzon az őt érő csapásokkal. Hogy miért ilyen labilis szegény arra nem kapunk választ, mert bár mindkét lányt örökbe fogadták, a történet szerint ő volt a mama kedvence. Woody Allen társadalmi szempontból vizsgálja a pénzügyi arisztokrácia feleségeit. Jasminehoz hasonló főállású feleség nem egy jellemző életforma Magyarországon, mert vagy sokkal butábbak mint ő, vagy van valami foglalkozásuk. Így kicsit nehéz megérteni, hogy miért iszik ilyen töménytelen sokat, bár kétségtelen szórakoztató nézni, ahogy kapkodja be a nyugtatókat és dönti magába a vodkamartinit.

Woody Allen már feldolgozta a talajt vesztett, ideg-összeomlott, vodka ivó nő történetét egy ennél sokkal de sokkal jobb filmben, a Melinda Melindában, de mivel abban nem A listás a főhős, és nem övezte ennyi pedofil meg Frank Sinatra botrány a bemutatót, jóval kevésbé lett ismert.

Na, az egy igen remek film, így azt tanácsolom, hogy mindenki menjen el nézze meg a Blue Jasmine-t, aztán nézze meg a Melinda Melindát, mert így akkor mindkettőt élvezni fogja. Különösképp akkor, ha nem olvasta és nem is látta egyik feldolgozását sem Tennesse Williams, Vágy villamosának, mert amúgy a Blue Jasmine nem sok újat mond a világról.