2010/11/22
Nagyon fárasztó egy ilyen forgatás.
Hát, ilyen ez. Ez a dolgunk, nekem főleg az, hogy türelmes legyek.
A Zöld sárkány gyermekei című filmed sikeresen veszi az akadályokat, sok fesztiválra hívják.
Igen, szerencsére elkészült a filmünk. Úgy terveztük, hogy a szemlén mutatjuk be, de mivel már kész van, el tudjuk küldeni a fesztiválokra, ahova hívják. Az első fesztivál, a pusani volt Dél-Koreában. Mivel van egy kínai főszereplője a filmnek úgy gondoljuk, hogy van Ázsiában keresni valónk. Reméljük, hogy majd el lehet adni arra felé. Nagy jelentősége volt, hogy beválogatták a filmet, hogy ott lehetünk a legkiemelkedőbb ázsiai fesztiválon. Varsóban is voltunk a filmmel ami nagyszerű mert az egy A kategóriás fesztivál. Most volt a héten Spanyolországban a film, legközelebb Isztambulban lesz decemberben. Nyilván fontos egy filmnek, hogy ezeket elmondhatja magáról. Tehát úgy tűnik, hogy van egy útja, és sikereket arat.
Díjat is kaphat?
Hát díjat elég nehéz lesz rá kapni, mert nem túl tragikus a történet. Nagyon nehéz azokkal a filmekkel vállalni a versenyt, amik kemény tragédiákat kínálnak fel hatásosan. Nem minősítésként mondom, de hát a miénk azért egy feloldóbb történet. De az biztos, hogy a mindegyik fesztivál közönség találkozóján nagyon pozitív volt a fogadtatás. Ezek a visszajelzések, hála istennek, elég egyöntetűek és egy irányba mutatók voltak. Szóval, teljesen nyugodtak vagyunk a közönség fogadtatása illetően, és nagyon örülünk a nemzetközi dimenziónak is. Itthon a szemlén lesz bemutatva, de azt, hogy a moziban mikor lesz látható, azt még nem tudjuk. Most, hogy a forgalmazási támogatásokkal leálltak, ki kell találni a forgalmazóval közösen, h ogy milyen pénzből tudjuk piacra dobni.
Beszéljünk egy kicsit az Éji sétákról, igazán jónak ígérkezik. Ráadásul csúcsidőben, a két ünnep között, este fogják sugározni…
Igen ez egy nagyon jó időpont, és hát sokan mondják, hogy nincs elég magyar tévéfilm, pedig régen mennyi volt. Akkoriban dolgozott a szakma, ismerték a színészeket, nem csak a szappanoperákból. Ez mindenkinek közös érdeke volt. Tudjuk, hogy kiment alóla a pénz, de bízzunk benne, hogy ez változni fog. Az egész filmszakma bajban van most, beleérte a tévét is. Az Éji séták ORTT támogatásból készül, és az MTV adja a kapacitást, de mindenkit sújt a mostani állapot. Azt nem is lehet számon kérni, hogy miért nem finanszíroz a MTV 25 tévéfilmet évente, mert hát nincs miből. Nagyon jó lenne, ha valamennyire visszajönne ez a régi hagyomány. Nyilván az is segíteni fog, hogy ez a film főműsor időben megy le. Azt gondolom, hogy ez egy üzenet lesz az embereknek, hogy van tévéfilm.
Milyen színek fognak dominálni a filmben?
Nagyon szép lesz, de a film éjszaka játszódik egy kopott vendéglőben, ennek megfelelően kicsit karcosnak kell lennie. Nem lesz melegséggel kibélelt, mert maga a történet nem olyan. Vecsernyés János egy rendkívül jó operatőr, nagyon komoly és szép munkát végez. Főleg úgy, hogy rengeteg anyagot kell egy nap fölvenni. Ez rendben van így, nincs ezzel gond, de persze mindenki tudná még ezt cizellálni. Így ez más agyi hozzáállást igényel, az ő részéről is, és az én részemről is. Egy stúdióban vagyunk, és egy helyen játszódik ötven perc, ez azért kihívás. De bízom benne, hogy elég lesz, egy részről azért, mert a hely kínálta lehetőségekhez képest elég izgalmasan és sokszínűen tudjuk felvenni, más részt, biztos vagyok benne, hogy itt az a színészi jelenlét, játék és maga a történet, amiben azért van fordulat és izgalom, elegendő lesz.
Te választottad Mikszáthot?
Vecsernyés János hívta fel a figyelmet rá, és ez nagy felfedezés volt. Őrületes világuk van ezeknek a tárcanovelláknak, azonnal beszippantott. Mikor hallottam a pályázatról, nem is volt kétséges, hogy ezzel megpróbáljuk. Hegedűs Bálinttal, aki a forgatókönyvet írta, kiválogattuk, melyek azok a novellák amik egy irányba mutatnak. A nagyvárosi történetek, erről a rétegről, erről a lecsúszó rétegről szólnak.
A téma is aktuális.
Nagyon, persze, adaptációt nem azért csinál az ember, mert Mikszáth nagy író volt, és akkor csináljuk meg egy művét. Azt akarjuk, hogy a néző megszólítva érezze magát, és azonosulni tudjon azokkal a problémákkal és érzelmekkel, amik itt felmerültek. Eszerint válogattuk a motívumokat, amikből a Bálint egy teljesen önálló történetet írt. Körülbelül 10-12 tárcanovella, karcolat elemeit felhasználva gondoltunk ki valamit, és ezekből írt Bálint egy történetet.
Mikor elkezdtél gondolkodni a szereplőkön, rögtön Székely B. Miklós és a Fenyő Iván jutott az eszedbe?
Azt gondolom, hogy Székely Laca tényleg egy olyan ember aki, ha nem csinál semmit, csak felnéz, akkor is ott van benne az az őrületesen mély sors, amit a szerep elő is vezet itt a történetben. Az alapvető volt, hogy olyan arc legyen, aki mögött ott van ennek az érvényessége, és hát ő maximálisan ilyen. Ugyanakkor kellett mellé egy ember, aki nagyon más mint ő, aki sokkal hidegebb, fiatalabb, magabiztosabb, hogy minél nagyobb legyen a távolság, hiszen az egész történet tulajdonképpen az ő párbajuk. A végén derül ki egy fordulattal, hogy ez egy komoly párbaj. Illetve közben is érezzük, hogy nagy tétje van a dolognak. Ők folyamatosan harcolnak az egész filmben, és bízom benne, hogy ennek a feszültsége érdekes lesz. Két nagyon különböző karakter, igen sajátos párosítás az biztos. Az Iván egy mélyen gondolkodó és mélyről jövően játszó színész. Általában őt más szerepekben szoktuk látni, de én régebbről ismerem, még a főiskoláról. Úgy érzem, hogy benne sok van. Nagyon komolyan dolgozik és van benne feszültség. Nem arról van szó, hogy ki tudja jobban eljátszani a szerepet, hanem kinek olyan a személyisége, mint embernek, magánembernek, hogy azon keresztül meg tudja jeleníteni amit szeretnék. Engem ez jobban érdekel, mint a színészi eszköztár. Ki a Laca, ki az Iván az életben, engem ez érdekel. Mert hát az életből dolgozunk, mindannyian onnan dolgozunk. Maga a színészi eszköztár az önmagában nulla, az semmi, mert át kell hogy süssön a személyiség különben nem ér semmit…