Aliya Tanykpayeva és Leblanc Gergely főszereplésével Don Quijote főpróbát láttam az Operában. Marius Petipa, az orosz cár francia koreográfusa a zseniális regény egy fejezetét dolgozta fel: a cselekmény mindössze annyi, a kocsmáros nem engedi a lányát a szegénylegényhez, aztán mégis.
Leginkább gyerekeknek való történet, és Ludwig Minkus zenéje sem tartozik a felejthetetlen dallamok közé. De maga a koreográfia a világ vezetőtáncosainak is komoly kihívást jelent és sok gálába való lépéssorozatot tartalmaz, így a világ számos Operájában színpadon tartják. Vagy néha-néha előveszik, ahogy azt Budapesten is teszik tíz évenként.
Leblanc Gergely magas, erős. Technikai tudása és nem utolsó sorban a külseje is adott ahhoz, hogy még nagyon sokra vigye. Londoni kitérő után tért vissza Budapestre és mivel az Operaház vezetősége bízik benne, valószínűleg még sokszor láthatjuk címszerepekben. Bár jelen esetben a címszerepet még én is el tudnám táncolni kilenc hónapos terhesen, mert Don Quijote maximális teljesítménye az, hogy néha besétál és egyszer a dárdájára koszorút tűz. Természetesen ezt a szerepet nem a fiatal Leblanc Gergely táncolja. De a Don Quijote névvel el lehet adni mindent, és ezt már Marius Petipa is tudta az 1800-as években, mikor balettjének ezt a nevet adta.
Szeretem, ha az egész társulat a színpadon táncol, és azt is, ha megnézhetem, hogy az egyes szólisták mit tudnak. A Don Quijote-ban mindkettőből kivehettem a részem. A február 6-ai főpróbán a Budapestre szerződött, kazah sztárbalerina táncolta a főszerepet. Sajnos azt kell mondani, igazi felüdülést jelentett egyik-másik macilábú balerina után. Az egyik szemem sír a másik nevet, ahogy mondani szokás, mert én is azt szeretném, ha magyar táncosnők kapnák a vezető szerepeket, de be kell vallani, hogy az orosz iskolával nagyon keveseknek sikerül versenyre kelni.
Nem mindenki van tisztában vele, hogy ezek a lányok, fiuk a volt Szovjetunió területén hogyan nevelkednek és edzenek éveken át. Azon kívül, hogy genetikailag is vékonyabb csontozatúak, mint a nyugatabbra élő embertársaik, teherbírásban is egészen máshoz vannak szokva. Kora kisgyerekkoruktól kezdve kilométereket gyalogolnak, elképzelhetetlen hidegben, hogy egyáltalán eljussanak a próbateremig, ahol késő estig gyakorolnak sokszor fűtés nélkül. Edzettségükkel, genetikai adottságaikkal, és az egész társadalmat átható balett kultúrájukkal messze a többiek előtt járnak. Így hát könnyű szívvel gyönyörködjük Aliya Tanykpayevában, aki pontos, szép, erős, hajlékony, légies és halál profi. Nem utolsó sorban még szimpatikus is.
képek: fidelio.hu
