Ted a káromkodós maci a legrosszabb film, amit életemben láttam. Ha lehet valami egyszerre unalmas, rettenetesen blőd, kiszámítható, visszataszító, undorító, gagyi és egyben nyálasan naiv, akkor ez most az. Értem én, hogy a Family Guy-osok csinálják meg minden, de hadd ne kelljen azon röhögnöm, hogy odaszarnak a szőnyegre, vagy hogy a dagadt kisfiút Susan Boyle-nak szólítják.
Az ötlet, hogy egy személyiséggel felruházott tárgy életre kel és nem a tőle elvárt viselkedésformát hozza, hanem jelen esetben káromkodik, füvet szív, és munkakerülő, szóval ez az ötlet még elmenne, ha nem lenne már réges-rég elsütve, a Paul-ban is például. Csak ott nem egy plüssmaci, hanem egy kígyóbőrű földönkívüli cigizik és mondja meg az okosságait. Ez ott még érdekes volt, persze a Ted-ben is, körülbelül 10 másodpercig. Végig az volt az érzésem, hogy egy 40 másodperces Youtube video elég lett volna ehhez a baromsághoz, mondjuk úgy sem lehet túl érdekes, de talán egy 12 éves, javítóintézetis kisfiúnak 40 mp-ig talán mégis.
A történetről talán annyit, hogy van egy átlagosnak tűnő, de azért szimpatikus bostoni fiúcska, akivel senki sem barátkozik, olyannyira, hogy amikor Szent Karácsony éjjelén meg akarja menteni a szomszéd gyereket, akit többen csépelnek egyszerre, még az áldozat is elkergeti. A szüleitől másnap reggel egy játékmackót kap ajándékba, majd egy éjjel azt kívánja, bárcsak életre kelne és mindkörökké együtt maradnának. Mit ad isten ez így is történik. Az életrekelés és a mindörökké együttmaradás is.
Ezek után Ted, a maci celeb lesz és mindenki őt akarja: show fellépések, haverok, buli, haska. Pont, mint Adam Sandler a That’s my boy-ban. A gyors sikert kiégés követi és teljes lecsúszás, pont mint a Sandler filmjében. Úgy látszik Hollywoodban egy ember írja a forgatókönyveket, mondjuk olyanok is. Huszonöt év múlva Ted és John (Mark Wahlberg) együtt ülnek teljes egyetértésben a kanapén, füvet szívnak és tévét néznek. Miközben elmegy mellettük az élet, és a Mila Kunis által alakított hűséges barátnő, Lori. A hölgyet rettenetesen idegesíti a szerencsétlen játékmedve, de még kitart, pedig a mozi legjobb karaktere, a pszichopata főnök, Rex (Joel McHale) is hajt rá. A vígjáték színvonaláról sokat elmond, hogy Rexnek otthon ki van állítva a bringás Amstrong rákos heréje aranyba öntve. (És ezzel le is lőttem a film legjobb poénját.)
Amúgy Tednek is jut nő, egy white trash pénztárosnő. A filmből 20 perc azzal megy el, hogy a fehér szemétnek nevezett társadalmi osztályt szapulják igen kifinomult módon, nem tudom kinek készült akkor a film, de ez már gondolom az ő bajuk. A filmben feltűnik Ryan Reynolds, mint meleg szépfiú, valamint Nora Jones, mint Ted ex-barátnője. Ez talán még kellemes felüdülés is lehetne, ha nem lenne ez a hirtelen megjelenik egy celeb aki magát játssza epizód is egy unalomig lerágott csont.
A szereplőket sajnáltam a legjobban, mert a két remek főszereplő nagyszerű alakítást nyújt, ahogy mondani szokás. Pedig szegény Wahlberg tényleg jó filmekben szokott játszani (pl: I love Huckabees). Szerencsétlenek talán nem jöttek rá a forgatókönyv olvasása közben, hogy a világ legrosszabb filmjében vállalnak szerepet. Lori amúgy szép, kedves, értelmes, sikeres és vicces lány, tehát pont annyi esélye van arra a Wahlberg által alakított lúzernek, hogy ilyen nője legyen, mint arra, hogy életre keljen a játékmacija. De hát úgy látszik, a szar poénokon és kizárólag másokon nevető, számomra szerencsére ismeretlen amerikai társadalmi osztálynak is van szíve, és egy Lori szerű nőben reménykedik, terjesen reménytelenül. Nem baj, így legalább még szerencsétlenebbnek érezhetik magukat.
Ahhoz, hogy ne dupla nullát kapjon a film, az kellett volna, hogy a producerek hagyják befejezni (ahogy láthatóan eredetileg akarták) azzal a tanulsággal, hogy a régi barátságok sokszor terhessé válnak és ha nem akarjuk, hogy a mi életünk is tönkremenjen, le kell őket zárni. De nem, ezt nem lehetett így hagyni és beadni az amcsi nézőknek. Inkább az lett a film tanulsága és mondanivalója, hogy a három főszereplő továbbra is együtt fog élni, mintha mi sem történt volna. (Természetesen a film arról szólt, ami történt emiatt, de mindegy, mert most már mi sem történt.) A befejezésre, az egész alkotásra, és legfőképp a film állítólagos sikerére (imdb 7,7) csak Fitts ezredes örök érvényű szavait tudom idézni az Amerikai szépségből: "This country is going straight to hell, Son!"