Régen sírtam a meghatottságtól egy filmen, az meg tényleg hosszú évek óta nem jutott eszembe, hogy ez a legjobb magyar film, amit életemben láttam. De sajnos a filmművészet nem habos torta, így a vége felé igen gyakran voltam kénytelen az órámat nézni.
Két helyen is abba lehetett volna hagyni a cirkuszos család elbaltázott disszidálását úgy, hogy a néző sem unja magát halálra az utolsó fél órában. Az egyik résznél rövid, de megdöbbentően jó és ütős film lett volna,(a kiábrándító anya megjelenik az árvaházban) a lehetséges későbbi, de még nem túl késő befejezésnél meg egy tanulságos, elgondolkodtató és megható mese kerekedhetett volna belőle (régi, Romániában felvett családi videó.) Ehelyett egy túl kései és harmadik helyen hagyta abba Deák Krisztina a filmjét. Oké, így is szép, kerek történet sült ki belőle csak hát amikor vége lett a filmnek nem az történt, hogy kilőtt magából a szék ami az elején beszippantott, hanem nagyon örültem, hogy végre kimehetek. Ugyanez volt a bajom az Aglajához meglepően hasonlító Hajdú Szabolcs által jegyzett Biblioteque Pascallal is. Szuper történet, gyönyörű alkotás, és a felétől dögunalom.
A történet szerint a magyar-román cirkuszos házaspár elszökik Romániából és ezért a mindannyiukat távollétükben halálra ítélik. A szabad világban a korábbi sztárok a senkinél is senkibbek, és ezt nem veszik olyan jó néven. A család felbomlik és mivel az anyuka kénytelen a hajánál fogva lógni a levegőben a főhős kislány egész élete rettegés az anyja életéért. A helyzet sajnos később sem javul.
Az Aglaja igaz történeten alapul, legalábbis valószínűleg igazabban, mint mondjuk a Fargo,. Ezzel tisztában voltam mielőtt megnéztem a filmet, de azzal azért nem, hogy a főhősnő a való életben 40 évesen öngyilkos lett. Ennek tudatában azért már nem annyira felemelő, amikor az őt alakító színésznő a film utolsó jelenetében az önmegvalósítás mámorában felemeli a fejét az Alexanderplatz felett.
A kislány Aglaját alakító Jávor Babett fekete szemei elviszik a filmet, de jól is van fölvéve szó mi szó (Mathé Tibor). Ónodi Eszter remekül játszik, így még azt is elhisszük neki, hogy egy jó alakú, hajlékony nő.
Ha még időben véget ért volna, akkor az lenne a tanulság, hogy mindenütt szar, így még otthon a legjobb még akkor is ha Csaucseszku, a Kárpátok Géniusza vigyáz ránk. Mert ha belegondolunk, végül is csak egy kis fizetésemelést kértek, és a végén mi lett ebből az egészből. Mindezek ellenére régen nem láttam ilyen jó filmet.