Vágni lehetett a csöndet a rendkívül hatásos befejezésnél a többségében hatvanas újságírókkal teletömött vetítésen. Okos, felkavaró mozi.
Majdnem nem írtam meg ezt a kritikát, de aztán megnéztem a Szamárköhögését és megint rá kellett jönnöm, hogy a filmművészet mégiscsak szép és hasznos.
Kubában is dühöng a kommunizmus és az az irtó nagy blamázs, hogy még mindig tart. Ez rendkívül kellemetlen a kubaiakra nézve, ugye, bár igen jó az idő és a tetőteraszon iszogatnak. Ebben filmben egy egész éjszakán keresztül. Szerencsétlen kubai értelmiség, úgy megsajnáltam őket, milyen jóravaló embereknek tűnnek, de olyan mélyen és számunkra olyan ismerős módon van megnyomorítva a lelkük, hogy az embereknek a szíve szakad belé.
A történet szerint Amadeo hazajön Spanyolországból meglátogatni a barátait Havannában. Mindannyiuknak akik a tetőn ülnek tönkrement az élete, vagy így vagy úgy. Vagy mert maradtak, vagy mert elmentek vagy mert művészek lettek, vagy mert nem, vagy mert elment a gyerekük külföldre, vagy mert ott maradt a kilátástalanságban. Kár, hogy ezt Marx Károly bácsi nem élhette meg, igazán büszke lehetne magára.
A buli egy pontján Amadeo közli, hogy nem csak látogatóban jött, hanem marad is, örökre. Innentől igazán kemény a buli. Az abszurd, kicsinyes, féltékeny, és paranoiás kubai világ pont annyira ismerős az idősebb magyaroknak, hogy megteljenek a könnycsatornák. Vágni lehetett a csöndet a rendkívül hatásos befejezésnél a többségében hatvanas újságírókkal teletömött vetítésen is. Okos, felkavaró mozi.
Szereplők: Isabel Santos, Jorge Perugorría, Fernando Hechevarria, Néstor Jiménez, Pedro Julio Díaz Ferran, Carmen Sola
Rendező: Laurent Cantet (Az osztály)