Amerikaiak és a művészfilm két különböző fogalom, de kitartóan próbálkoznak. És hát aki keres az talál, meg a gyakorlás a tudás anyja, plusz a rutin meg az évek, a végén még sikerül nekik ez a kezdetben igen szánalmasan indult próbálkozás. Mert itt van ez a Stuck in Love, és hát egészen biztosan nem fog bevonulni a filmtörténetbe, de azért nekem tetszett.
Adott egy apa, aki befutott regényíró és erre neveli a gyerekeit is. Az excentrikus lányát és a visszahúzódó fiát is. A felesége lelépett egy konditerem tulajdonossal aki a gyerekei csak Neadervölgyinek hívnak. A lánya nem áll a szóba az anyjával mert őt hibáztatja a válással. A fiának van egy barátnője akinek van egy agresszív expasija és drogproblémái. Az elvált férj/gyerekeit egyedül nevelő apa szerelmes a volt feleségébe. A film kellő mértékben leköti a figyelmünket. Szép óceánparti helyen laknak, hálaadás van meg karácsony, de őszies a hangulat mivel Észak-Karolinában forgatták a filmet.
Vicces, hogy egy amerikai művészfilmben az értelmiségi csak író lehet, semmi más, míg egy franciában akár szakmunkás is, de építész minimum, de amcsiknál csak egy író lehet szemüveges és kardigános (persze amerikaiból az író is tökéletes testű, és omlanak utána, vagy inkább alatta a nők). Amúgy manapság minden férfi színészt tökéletes formában tartanak, a hatvan éves mellékszereplőket is.
A két legfontosabb dolog ami az elmúlt tíz évben a filmgyártásban történet az az, hogy rájöttek a forgatókönyvírók, hogy feltalálták a mobilt. (Még pár éve is az volt a film végén az izgalmas jelenet, hogy vajon a főhős talál-e telefonfülkét.) A másik óriási felfedezés, hogy ha valaki valakinek a gyerekét játssza, akkor nem árt, ha egy kicsit legalább hasonlít az egyik színész a másikra. Most a szereplőválogatás annyira jól sikerült, hogy sokszor nem lehet tudni ki van a képen Jennifer Connelly vagy a lányát alakító Lily Collins.
Egy estét mindenképp megér a film mivel Greg Kinnear fenomenális és film meg könnyen emészthető és finom, nekem tetszett.