Az drogfüggő, és állapotos Mousse elveszti szerelmét és gyermeke apját, Louist, ezért egy régi pártfogója tengerparti villájában keres menedéket, hogy gyászoljon, feltöltődjön és bujdokoljon halott szerelme szörnyű családjától.

A terv nem jön össze, mert Louis testéve útban Spanyolországba beugrik hozzá, és úgy tűnik ott is szeretne maradni egy darabig. A leendő nagybácsi teljesen felvillanyozódik, mikor meglátja, hogy sógornője megtartotta a gyermeket.

Meleg fiú (Louis-Ronan Choisy) és a terhes nő kapcsolata lassan, de azért elég kiszámíthatóan halad a végkifejlett felé. Isabelle Carré saját gömbölyödő hasát simogatja a filmkockákon, ugyanis állapotosan játszotta el a szerepet. Ennek köszönhetően nagyszerűen alakítja a nagyvárosi drogos lány átlényegülését a majdnem harmonikus kismamává. Remek színésznő és most is, mint mindig nagy érzékenységgel játssza a meghasonlott anyát, aki nem igazán tud közel kerülni a gyermekéhez mert túlságosan halott a szerelmét szeretné továbbörökíteni általa.

Mint a rendező filmjeiben szinte mindig, ebben a műben sem lehet eldönteni, hogy a főszereplő szerethető vagy inkább ellenszenves. Kivételt a nézhetetlen 5×2-t című mű képez,  ahol a filmmel együtt az összes szereplő is ellenszenves volt.

Az érzékeny és tehetséges Francois Ozon, valószínűleg a nyíltan vállalt homoszexualitása miatt, megint abba a hibába esik, hogy azt hiszi ismeri a nőket, sajnos ismét rá kellett jönnöm, hogy ebben téved.

A film a Homok alatt című Ozon mű párja, ahol egy huszonöt év házasság után történt vízbefulladásos haláleset feldolgozatlanságát láthatjuk a vérfagyasztóan tehetséges Charlotte Rampling főszereplésével. Francios Ozon legújabb filmje is a gyász feldolgozásáról szól. Vajon könnyebb-e elfogadni az érzést, hogy valakit örökre elvesztettünk, ha tudjuk, hogy gyermeke által bennünk él tovább? Lehet-e fájdalommal a szívünkben anyává válni? Ezekre a kérdésekre keresi a film a választ. De egy biztos, a gyönyörű táj és a nyár mindenképpen segít az emberen és ezt  filmet is fel dobja.