A film negyedéig reménykedtem, hogy kisül belőle valami, de nem. Sőt, kibírhatatlan volt. Sajnálom nagyon, mert nem szeretem a magyar filmeket fikázni.
Kitalálták, megírták, szereztek rá pénzt és sztárszínészeket, szépen berendezték a helyszíneket, megvarrták a kosztümöket, és tessék itt van egy kínosan hosszú, értelmetlen és dögunalmas film.
Pedig egy szépen befényképezett helyen, tehetséges színészek, egész jól megírt szövegeket mondanak egymásnak mintha csak a főiskolán lennénk egy órán, csak ez, egy moziban olyan szinten érdektelen, hogy nem is tudom elmondani. Azért ezt a magyar színházi stílust a gyönyörű szépen formált szavakkal már meghaladta a filmművészet.
Számomra a mélypont a linzi lépcsős francia rész volt. Egy tényleg tehetséges és szép színésznő, Pető Kata, tökéletes franciasággal magyaráz Jim Morrisonról nagyon-nagyon sokáig. Ez, most komolyan, kit érdekel? Szerintem még a Jim Morrison fanatikusokat sem. Vagy ha igen, akkor elolvassák a Wikipédián.
Nem is akarok többet mondani. Sketch film, de az egyes részeknek semmi,de semmi közük egymáshoz, még hangulatukban sem, és a legutolsót kivéve, totálisan érdektelenek.
Régen nem untam ennyire valamit, és magyar filmben talán soha sem csalódtam ekkorát, az a baj ugyanis, hogy még komolyan is vette magát és okos film akart lenni. Hát, nagyon nem sikerült ez most. Úgy sajnálom, de tényleg!